Anyukám úgy néz ki, mintha egy sötét utcán nekimentek volna egy baseball ütővel.
Szétrobbantak az erei.
A múltkor feltette a költői kérdést: „Miért nem hagytam abba előbb a cigizést?!”
Tényleg.

Eddig nem tudtam, hogy mit jelent egy ilyen hosszú és alattomos betegség, neki, nekünk és mindenkinek, milyen hozadékai vannak fizikailag és lelkileg egyaránt.
Honnan is tudtnám persze; legutóbb „csak” három hónapig tartott. Akkor persze időm sem volt gondolkodni.
Most már félek; félek, hogy feladja és félek magamtól is.

****
A múltkor amúgy újabb apróbb sikerélményem volt: beleírtam egy tanulmányba öt oldalt, és a főnököm nem kezdett el bazmegolni, hogy bazmeg miért így csináltad, és bazmeg miért nem amúgy?!
Pozitív szemlélet 2.

Bp. kollegám visszatért a porondra.