A Margit-hídon állva 20 percen keresztül néztem a Cricital Mass felvonulást. Igazi „power to the people” érzés volt, ahogy a biciklisták és a különböző kerékkel rendelkező alkalmatosságokon érkezők elfoglalták az autósok egyik főútvonalát. Fantasztikus érzés volt a kisegítőkerekes (vagy hogy mondják) biciklivel száguldozó három éves gyerket, és a pincéből elővarázsolt Camping-biciklin nyomuló legalább 80 éves bácsit látni. Meg a sok furcsa szerkezetet: volt gördeszkára szerelt biciklikerék-szerű egykerekű, Volt hatalamas és kisméretű egykerekű, volt kétágú roller, fekvős bicikli, hármas tandem és az hatalmas kerék hez kötött pici kerék ősbicikli, valamint a Margit-szigetről exportált műanyag kerekes autó. Volt, aki a hátán hozta a kutyáját, volt aki két oldalt két gyerekét tolta, volt bányászlámpás kislány, volt aki a munkából jött a szép öltönyében és volt aki egykerekűn éppen vacsorázott.
Ám a gyalogosok közül nem mindenki osztotta a lelkesedésem.
Ne kockáztass!
A május az a hónap, amit a legtöbben alig várnak. Kivéve talán az érettségiző diákokat, számukra most jön a megmérettetés. Áttanult éjszakák és nappalok, soha el nem fogyó tételsorok, számok, évszámok, képletek… Ahogy erre gondolok,...