Olyan családot szeretnék, ahol a családtagok nemcsak a születésnapokon találkoznak. Olyan családot, ahova fel lehet csak úgy ugrani enni-inni, beszélgetni. Hozzánk, hozzájuk. Olyan családot, ahol érdeklődnek egymás iránt a családtagok.

Ezek közül momentán egyik sincs meg. A mi családunk eleve kicsi; a 2. vh megtette a hatását. 9 fő, ha a fiatalok párkapcsolatait nem számoljuk. Ez a kilenc ember mostanában már csak évente 2-3-szor találkozik (összevont születésnapokon) annak ellenére, hogy nincs öt kilométer távolság egyik családrész közt sem. Korábban évente 4-5 ször találkoztunk, az elmúlt 30 év spontán találkozásait pedig egy kezemen meg tudnám számolni. Ez így alakult, s most már talán értelmetlen kérdés, hogy ki tehet róla, és miért, mivel nem valószínű, hogy szignifikáns változás állna be.