Kezdőthet a móka!

Emlékszik még valaki a 2013-as Design heti ehető ékszer workshopra? Már akkor felmerült a gondolata annak, hogy az ehető ékszerek készítését milyen remekül lehet párosítani matematikával – gyerekeknek. Persze nem bennem merült fel ez az érdekes gondolat – matematikával kapcsolatos gondolatok bennem ritkán merülnek fel -, hanem az Élményműhely egyik szervezőjében, Kristófban. A gondolatból idén február elején lett valóság.

Az Ehető matematika! nevű workshopra a Hátsó Kapuban került sor – ahol minden vasárnap nagyon izgalmas gyerekprogramok vannak -, ám kezdésig én sem tudtam, hogy a Fibonacci spirál és a fraktálok vajon hogy fognak összekapcsolódni az ékszerekkel, ehető alkatrészekkel. Sőt, némi kétség is volt bennem, hogy ez vajon hogy megy át gyerekeknek? (Nyilvánvalóan magamból indultam ki, aki még mindig nem értem, hogy egyetem első évében mi értelme van annak, ha kiszámolok egy háromdimenziós táblázatot, kinek jó az és miért?) Mécs Anna, matematikus újságírónak köszönhetően azonban a kétségeim hamar elszálltak: a szaporodó nyusziknak, karfioloknak és a tengerparti partvonalnak köszönhetően a gyerekek csont nélkül vették az akadályt.

Az elméleti alapozás után jött az ehető ékszer rész: ezúttal mézeskalács volt az alap, melyre a gyerkőcök Fibonacci spirált és fraktálos szerkezeteket rajzolhattak cukormázzal, majd ezt medálként felfűzhették a mindenféle gyümölcsből és sajtokból összeállított láncokra. Fantasztikus élmény volt látni a 16 elmélyülten rajzolgató-fűzögető gyereket és szüleiket, akik szemmel láthatóan élvezték egyrészt a közös készítést másrészt a végeredményt a hasukban.

A nyuszik szapordása, mint a Fibnacci számok példázata

Spirál vagy fraktál? Tervezők a tervezőasztalnál.

Finom lett a cukormáz

Egy spirált ide, egy fraktált oda

Szülők ugrásra készen, hátha kell egy extra fraktál

Mindjárt kész a közös mű

A büszke készítő: a medálon egy új műfaj a Fibonacci-spirálfraktál látható