Évértékelő

“Vagy – és ganajként ezt is görgetem – annak kitalálását, hogy mit is szeretnék. Az körvonalazódik, hogy mit nem. De talán jobb lenne tudni, hogy mit igen, és ezt a megfelelő helyeken és időkben egyszerű szavakkal elmondani…”. Ezt írtam tavaly az évértékelő végére. Meglepő, magam sem hittem volna, de úgy tűnik, amit komolyan kíván az ember, az lassan, de biztosan valóra válik: Kb Q3-ban (haha, szakszó!) fogalmazódott meg bennem, hogy én bizony ékszerezni akarok, nemcsak hobbiként, hanem úgy, hogy az többé-kevésbé eltartson engem.

Hosszú ideig azt gondoltam, hogy az ékszerezés mindig hobbi lesz nekem, mert ha sokat csinálom, akkor hamar kiégek, és vigyázni kell a kreatív energiákra. Aztán jött az etsy, és 180 fokot változott a véleményem. Nemhogy nem égtem ki – persze vannak fáradtabb időszakok, amikor 2 hétig a kisujjam sem mozdítom -, de teljesen váratlan módon megsokszorozódtak a kreatív energiáim, érzem, hogy inspiráló a közeg és húz, és ez egészen váratlan és fantasztikus.
Na, de nézzük mi történt ebben az évben.

Január
Intenzív levelezés kezdődött az előző év karácsonyán megismert Dr House-szal, akit a hónap közepén meg is látogattam frankfurti otthonában. A fantasztikus hétvége után folytatódott az intenzív levelezés, az ablakomba pedig emlékként nepáli imazászló került. Közben KM több-kevesebb intenzitással folytatódott, érthetetlen mondatokat mondott, én meg megzavarodtam.

Február
Sokminden történt egyszerre.
Elindult a JP-n a Zs-legends sorozat, valamint öt év bizományos bolti árusítás után úgy döntöttem, hogy elég volt, és elhoztam a Barack butikból az utolsó darabokat. Ezzel párhuzamosan panyizsuzsi unszolására megnyitottam Etsy-s boltomat (noha pár nappal korábban arról elmélkedtem, hogy ha a kreatív hobbi jövedelemtermelő tevékenységgé válik, akkor tevékenység elveszti a kikapcsolódós vonzerejét), és egy egészen új világ szippantott be.
Egy váratlan találkozás KM-mel összezavarta a Dr House-levelezést, és újra elkezdődött az érzelmi őrlődés.

Március
Elkezdett dübörögni az etsy-s világ, ismerkedtem a rendszerrel, majd az első inspiratív hatásként megszülettek a pseudo cameo-k. Újjá született a vulkánon hősi sérülést szerzett nagylábujjkörmöm, majd Jucóval biciklivel követtük Mangalica március 15-i kalandjait. A hónap (majdnem) idusán coming out-oltam, mivel az őrlődésből arra a következtetésre jutottam, hogy örlődés nem jó, és még mindig jobb a visszautasítás magas esélye, mint tovább szivatni magam. Eközben végéhez érkezett első tanítási kalandom, és nagyon elégedetten távoztam.

Április
Újabb kirándulás Jucóval és az egy apró részletben különböző K-testvérekkel, ezúttal a Zemplénbe. Mangalica – fotózás és az igazán kedvesség tapasztalata. A hónap közepén meglátogattam Vercsit Londonban, ahol nagyon frissítő, felhőtlen kikapcsolódós, bulizós 4 napot töltöttem, és költöttem 50 fontot ékszeres könyvekre. A hónap végefelé harmadszor is a etsy-címlapra kerültem, és találkoztam valakivel, aki szerintem azt hitte, hogy én valami híresség vagyok.

Május
Coming out után újra találkozás KM-mel, akinek eltoló-megkötő mondatai csak két héttel később értek el tudatomig, ettől viszont mérges lettem és látni sem akartam sokáig, amitől viszont jópár napig elázott Sebaj Tóbiásnak éreztem magam. Közben Szomszédasszony férjhez ment, terméket fejlesztettem Sweetheart Flower képében, megjelent életem első angol nyelvű cikke, megtalálatm egy, a kilencvenes évek legelején készült nyakláncomat, melynek nyomán elindítottam a Then & Now névre keresztelt blogprojektemet.

Június
Tompaság és rosszkedv, ám a hónap közepén akaratlanul is sziklamászó lettem -2 fokban. Azt kaptam amire vágytam: izzasztós kalandot, hegymászást és kedves embereket, valamint újra összerugdostam a nemrég meggyógyult nagylábujjkörmeimet. A hónap végefelé elkezdtem magamhoz térni, melynek eredménye újabb termékfejlesztés lett: Poppy Flower látta meg a világot.

Július
Nagy volt a pörgés a boltom körül: kutatás, szórólap, giveaway több blogon is, majd felettébb furcsa ezoterikus élményem volt a harmadik szememmel. A hónap végén újabb nagy beruházásra adtam a fejem: elkezdtem üvegeket vásárolni magmnak, a polcomon helyet szorítottam a színes üvegtábláknak. A nyár ezen hónapjában még egy meghatározó izgalom történt: elkezdtem fotózni a Fűszer és Lélek könyvhöz.

Augusztus
Hosszas lamentálás után kiderült hogy nyaralok nyáron: Amszterdam-Berlin vonatozás lett online ügyintézéssel. A hónap közepén a Sziget mínusz egyedik napján előadott intenzív headbanging közepette összezúztam a bokám, majd két hétre itthon rekedtem. Az itthon töltött idő gyümölcsözőnek bizonyult: marketing tevékenységbe fogtam, adatot gyűjtottem, bannert készíttettem, aztán tolókocsis riportot írtam az REM koncertről. A hónap végét újabb termékfejlesztés zárta: megjelentek a Fabric Drops-ok, mely nevek nem elég találóak, ám jobb nem jutott eszembe.

Szeptember
Katartikus hónap volt ez. Kezdődött az egy hétig nálam csövező angollal, majd jobb program nem lévén elmentem egy koncertre, ahol megláttam a csodaszép Zongoristát, és egyszerűen képtelen voltam onnantól másra figyelni. Az erzsébetvárosi házasságkötőteremben végződő álomszerű estét töltöttünk el, majd egy héttel később Amszterdamba utaztam, ahol komoly határátlépés és tudatfelszabadulás történt, melynek utórezgései ma is tartanak. Kevésbé katartikus, ám annál viccesebb randi követte ezt a Zongoristával, majd átvonatoztam Berlinbe, ahol egy hét nyugalom és vásárlás következett. Hónapvégi hazaérkezésemkor álláslehetőség és egy újságcikk várt.

Október
33 éves lettem, s ezen alkalombol áttáncoltam egy éjszakát, pont úgy, ahogy Beresszel és Bandival 4 évvel ezelőtt. Aztán vendégblogger lettem egy amerikai handmade cuccokkal foglalkozó dizájn blogban, majd elkezdtem gyártani 500 kupont a szakácskönyvhöz. Közben tanácsadós csajos beszélgetésem volt Brigivel, melyenek eredményeképp most-vagy-soha alapon léptem Zongorista irányba, s noha az eredmény – amit azt hiszem nem is annyira szerettem volna – nem az lett, mint vártam, de legalább pont került az ügy végére. Végül a hónap utolsó napján a Selyemszőlő kapcsán megtapasztaltam, hogy ha kitartó az ember, akkor el lehet érni dolgokat.

November
Elnökválasztási partival kezdődött a hónap, majd folytatódott egy randival, melynek végén azt tettem, amit előző hónapban durvaságnak találtam másnál: szó nélkül eltűntem. Megjelent a Szakácskönyv, új állásom lett, és kezdtem magamat szoktatni a gondolathoz: vége a szabad életmódnak. A hónap végén újabb ternékfejlesztés: megjelent Frida, és barátai.

December
Nagyon fárasztó hónap volt: elkezdődött az új munka, gőzerővel gyártottam az ékszereket, ajándékot kaptam Hollandiából, rengeteg pénzt költöttem el az etsy-n felszerelésekre, és számomra is meglepő eredménnyel zárult a WAMP. A hónap közepe felé újabb fejlesztések történtek: továbbfejlesztettem a textiles vonalat, valamint hugom személyében lett egy modellem; igen elégedett vagyok az eredménnyel. A hónap közepén az történt, amit vártam: újabb évforduló a sok hónapja nem látott KM-mel; kénytelen voltam levonni a tanulságot: nem tudok “csak” találkozni vele, és úgy tűnik, ez valami decemberi programmá kezdi formálni magát. Karácsonyi ajándékként kaptam egy elgondolkodtató levelet, valamint új szempontok merültek fel a következő év alakításához. A hónap végén pedig elmondtam az illetékeseknek: nem akarok a továbbiakban Soma Alapítványozni.

Értékelés
Azt hiszem sosem dolgoztam még ennyit, és sosem voltam még annyira motivált, mint a saját boltom esetében. Ez több szinten is meghozta a gyümölcsét. Egyrészt a konkrét eladásban, másrészt pedig a sok-sok éve halasztgatott döntésben, hogy mit is akarok csinálni. Ám amint a döntés megszületett – nemcsak hobbi szintű ékszerkedés – jött a kérdés: hogy fogom ezt elérni?
Történt valamilyen mentális/lelki gátszakadás is az év során – ennek csúcspontja a szeptember volt -, amit még nem tudok néven nevezni, de érzem, hogy nagyon jó történt. Nem állítom, hogy ez volt eddigi életem legboldogabb éve, de az biztos, hogy nagyon sokat tanultam és lehet, hogy ez egy tizedmilliméterrel fontosabb.

Valamikor kb két éve arra jutottam, hogy csak úgy lehet elnavigálódni az életben, ha időről időre pontosan azt teszi az ember, amitől a legjobban fél. Sok ilyen történt velem tavaly előtt, és mindig nagyon pozitív volt az eredmény. Erősen elképzelhető, hogy valami ilyen vár rám a jövő évben: a financiális bizonytalanság kezelése. Nem tudom, hogy fel vagyok-e erre készülve, mi lesz ha nem megy, de úgy érzem, nem tehetek mást, egy helyben nem toporoghatok, visszafele nem lehet menni, és úgy tűnik most, erre visz az út, amin ha félve is, de el kell indulni.