This story goes back to early summer. Jan, founder of Scoutie Girl placed an announcement on her blog: a friend of hers was planning to open a shop for handmade goods in their hometown, West Reading, PA. ‘Why not to apply’ I said to myself, and applied. Alex, owner of Hello Bluebird shop accepted my application, and I sent her a box of jewelry just before I left for Sicily. And then, silence and waiting. Waiting for the shop to be ready. At the end of August Jan blogged about the shop on her personal blog, a few days before its opening. And the shop looks terrific, I wish we had a shop like this in Budapest. A few weeks after its opening – which was a huge success – Jan managed to send me photos of my jewelry. It feels so great to see my jewelry – almost myself – there, in another world, which is quite far away, but somehow close as well. Thanks so much Alex and Jan!

Ez a sztori a nyár elejéig nyúlik vissza. Jan, a Scoutie Girl blog alapítója kirakott egy felhívást, melyben egy barátnője keresett alkotókat az új boltjába, a pennsylvaniai West Reading városába. ‘Miért is ne jelentkezzek’ gondoltam, és jelentkeztem. Alex, a Hello Bluebird névre keresztelt bolt tulajdonosa elfogadta a jelentkezésem és a szicíliai út előtt küldtem is neki egy doboznyi ékszert. Aztán pedig jött a csend és a várakozás. Várakozás arra, hogy elkészüljön a bolt. Augusztus végén Jan a személyes blogjában posztolt pár képet a megnyitás előtt álló boltról, ami egyszerűen fantasztikusan néz ki, és roppantul sajnálom, hogy ilyen nincs Pesten. Pár héttel a nyitás után – ami hatalmas siker volt persze – pedig Jan küldött pár képet az ékszereimről. Egyszerűen fantasztikus érzés ott, egy másik világban látni az ékszereimet: egy olyan világban ami eléggé messze van, de valahogy mégis közel. Köszönöm Alex és Jan!

Can you spot me on the pics? / Megtaláltok a képen?

Photos by Daisy Janie