forrás: verytangostore.com

A tavalyi évértékelőben azt írtam, hogy 2013 második legjobb döntése volt elkezdeni tangózni. Most már úgy gondolom, hogy megosztott első helyen van a Caminoval. Miért?

Mert úgy érzem, hogy kinyit, megváltoztat. A zsigereimben érzem az alakító erejét.
Pontosan úgy érzem magam, mint amikor 2008-ban elmerültem az európai etsy-s közösségben. Akkor beszippantott egy olyan pozitív és támogató nemzetközi online (és később offline) közeg, ahol rengeteget tanultam a közösségi munka, az egymás támogatásának fontosságáról, az építő kritikáról, a dícséret erejéről. Egy új univerzum nyílt akkor ki nekem. Most ismét ez történik, csak egy másik világ nyiladozik épp.

Pont egy éve kezdtem. Tudatosan választottam ezt akkor, amikor tavaly nyár végefelé azon gondolkodtam, hogy mit is csináljak másképp, hogyan szabaduljak ki abból a kalitkából, amibe réges-rég bezártam magam. Már nem akartam egy n+1-dik intellektuális – beszélgetős – módszerrel próbálkozni, hanem olyanra vágytam, ahol az érzékelésé a főszerep, ahol a jelenben kell lenni, és ahol férfi-női kapcsolódás van érintés szintjén is.

Számomra a tangó inkább egy eszköz a változtatásra. E tánc révén sokkal intenzívebben találom szembe magam, érzem a saját határaimat, nehézségeimet. E tánc állandó figyelemre, állandó rugalmasságra, állandó reagálásra, az érzéseimre való állandó hallgatásra késztet. Mindez persze nem könnyű (nekem): az elmúlt egy év tele volt a saját falaimba való ütközésekkel, folyamatos harccal magammal, hogy ne hagyjam ott az egészet a francba csak azért mert nehéz (nekem). De pont ugyanúgy tele volt felszabadító percekkel, órákkal, amikor éreztem, hogy túllendültem valamin, hogy épp tökéletes harmóniában vagyok magammal, a táncpartneremmel és úgy egyébként az univerzummal.

Félreértés ne essék: itt most nem arról van szó, hogy nehéz megtanulni a lépéseket, mert alapvetően nem nehéz (szerintem). Inkább arról van szó, hogy nekem kihívás a lépéseket vezérlő “szoftvert” – azaz hogyan figyeljek a vezetőre, magamra és a zenére egyszerre – összerakni. Olyan ez, mint a fotózás: a fényképezőgépet kezelni, a gombokat nyomgatni, az optikát tekeregetni pár nap alatt meg lehet tanulni, a többi az rutin. Ahhoz, hogy jó képet készítsünk (szűrők nélkül), egy saját látásmód kell, és az nem feltétlenül van a fényképezőhöz csomagolva.

A minap egy argentín tanárnő vendégeskedett ott, ahol tanulok. Azt magyarázta nekünk, lányoknak, hogy a tartásunkban nyilvánuljon meg az, hogy kinyitjuk magunkat a táncpartnerünknek. No igen: többek közt ez az a terület, ahol – szépen kifejezve – fejlődésre van tér számomra, ami a kihívás. És igazából pontosan az ilyen kihívásokat kerestem …és jóval többet kaptam / kapok, mint korábban gondoltam. Mindehhez pedig nagyon nagy arányban a Contact Impro Tango tanárai, Judit és Béla, járult hozzá, valamint a sok tangóstárs, akiktől már rengeteget tanultam. Köszönöm.