forrás / source

Sokat gondolkodom mostanában azon, hogy milyen manapság nőnek lenni. Milyen az életünk az emancipáció óta? Könnyebb is és nehezebb is. Szabadabbak lettünk, de jóval több a feladatunk, felelősségünk. Ambícióink lettek, a meglévő társadalmi elvárások mellé. Könnyebb, vagy nehezebb lett? A döntés szabadsága, a megnyíló lehetőségek könnyebbé vagy nehezebbé tették a nők életét?

Még újságíró koromban, a Manager Magazin 2006. márciusi számába írtam egy cikket vezető beosztásban dolgozó kismamákról. Számos interjút készítettem felsővezetői pozícióban lévő nőkkel, akiknek kisbabájuk / kisgyerekük volt – s akik azóta már kisiskolások valószínűleg -, arról, hogy hogyan egyeztetik össze a karrierjüket a gyerekneveléssel. Egyikük, aki egy akkoriban nagy reklámcég stratégiai igazgatója volt elmesélte, hogy nagyjából a tárgyalóasztal mellől ment szülni és hat hét múlva már újra tárgyalt, és újra napi 12-14 órát dolgozott. Aztán egy év múlva mellrákot diagnosztizáltak nála. Ő vette a jelzést és visszavett a tempóból. Amikor találkoztunk, akkor már csak a gyerekeivel volt otthon, és olyan munkára vágyott, ami nem emészti őt fel. Sokat gondolok rá.

Nem mintha lennének válaszaim a fenti kérdésekre: ezek inkább a bennem évek óta motoszkáló kínzó kérdések.  Lehet-e egyensúlyozni? Létezik-e olyan társadalom, ahol a hagyományos női-férfi feladatok jobban fel vannak osztva, jobban idomulnak a mai élethez?

Azok a nők, akik engem inspirálnak nem híresek. Még nem csináltak semmi világraszólót (eddig), azon kívül, hogy vannak, léteznek a világban. Viszont szüntelenül egyensúlyoznak vágyak, szerepek, elvárások, önkifejezés közt.

Ági és Greet
Két sokgyerekes anyuka, akik egy új országban, a (beteg) gyerekek és a család ellátása mellett követik személyes vágyaikat, ambícióikat (amennyire csak lehet), és sosem rejtették véka alá, hogy ez néha nagyon-nagyon nehéz. Arra inspirálnak, hogy lehetséges egyensúlyozni a személyes vágyak, szakmai ambíciók és család háromszögében.

Flóra és Anikó
Két barátnőm, akik igyekeznek tisztán látni a gondolatok, érzések, motivációk és vágyak bonyolult szövedékében. Arra inspirálnak, amit ezzel az idézettel lehet a legjobban leírni: „There are no shortcuts to any place worth going.” (Nincs rövidebb út oda, ahova igazán érdemes menni.)

Anyukám
Anyukám három éve meghalt, és még mindig kissé ellentmondásosan kapcsolódom hozzá. Az ő élete és példája arra inspirál, hogy igyekezzek a lehető leginkább őszinte lenni magammal, bárhova vigyen is az.

Kíváncsi vagyok, hogy titeket ki vagy mi inspirál és miben?

De mindenekelőtt: lányok, nők, asszonyok – legyen nagyon szép ez a napunk!