Nemrég turista voltam a saját kerületemben. Oly sok helyen turistáztam már a világban, de a saját városomat olyan mélyen nem ismerem. Ráadásul egyre több olyan szervezet van, melyek tematikus helyi sétákat szerveznek. Ezek egyike a BUPAP, melynek lelke Lénárd Anna – aki amúgy képzőművész -, s melynek Szellemek a Svábhegyen címet viselő helyi-önismereti sétáján jártam pár hete. Mit mondjak: megrázó volt.

Itt élek egy ideje, de alig tudtam valamit a kerület múltjáról, melyen eléggé erőteljesen áthaladt a huszadik századi történelem. És ez adja e túra lényegét: egyfajta szembenézés a múlttal, ami teljesen körülvesz minket. Hátborzongató a kerítésen kívülről nézni olyan házakat, ahol néhány évtizede százakat, ezreket kínoztak meg. A túra közben láttam magam előtt, ahogy először zsidókat, később a kommunista rendszertől idegen állampolgárokat tartanak fogva és kínoznak meg olyan házakban, melyeket mi most egy kellemes napsütéses napon, nyugodt polgári közegünkből hümmögve nézünk.

Sírtam. “Hogy tudnak így élni, ezekben a lakásokban?!” kérdeztem magamtól. A válasz könnyű: úgy, hogy ők sem tudják. Ezért fontosak az ilyen helyi-önismereti túrák. Személy szerint én boldog vagyok, hogy nem akkoriban éltem, és mint egyfajta utód úgy gondolom, hogy nagyon fontos tudnunk, hogy mi és hogyan történt, még ha fáj is. Nem szeretném, ha 60 év múlva az én házam előtt járna egy helyi turistacsoport hasonlóan borzongva.

Köszönöm ezt az élményt BUPAP/ Anna!

Alább egy kis képes összefoglaló a sétáról és a svábhegyi szellemekről.

A kezdetek: a kerület a 19. század közepétől kezdett benépesülni, egyik legismertebb lakója az volt, akiről a Költő utcát is elnevezték: Jókai Mór.

A Bupap lelke, Lénárd Anna a Jókai kertről mesél: Mór bácsi nagyon értett a növényekhez, csak az ő szőlője nem pusztult ki az egyik nagy szőlővészben.

Steindl-villa: Az Országház építője itt élt családjával és testvérével.

A világon másodikként (Svájc után) a Svábhegyen vezették be a fogaskerekűt még Buda és Pest egyesítése előtt. Azért ez eléggé menő.

Régen Hotel Majestic, ma lakóház. A romos fáskamrákat közel hetven éve nem használják: a második világháború alatt a Gestapo főhadiszállása volt a hotel, és itt tartották fogva a zsidókat.

Egy híres pad: itt pihent meg gróf Széchenyi.

Ma a rendőrtiszti akadémia egyik épülete. Korábban a fogaskerekű svájci származású építőjének villája, később zárda, majd az ÁVH kiképzőközpontja.

A valamikori Golf Klub. Mert a Svábhegyen golfpálya is volt ám!

Ma: ház az Eötvös úton. Régen: az ÁVH titkos épülete a hírhedt hatszögletű szobával.