I was longing for some hiking in the woods: to clean my head, to feel that my cells are filling up with energy again. But this time I had to organize it on my own – which is a challenge, since I am unbelievably bad in geography -, so I asked my personal hiking advisor where to go. She even lended me a map, and I picked the simplest route: a nice path to the 2nd highest peak in Hungary…but we never arrived there. We didnt arrive to our secondary target either. No, we werent lost, neither attacked by bees…but nature was so impressive, that we had to stop quite frequently…to do yoga positures.
And of course there was that little worm hanging down from a tree on an invisible thread, looking like a flying worm. My father grabbed the thread, and started to move towards me: “Worm! I grabbed it for you!” he said, which sounded like “Flower, I brought it for you!”.
Erdőben túrázásra vágytam, hogy kiszellőzzön a fejem és a sejtjeim megteljenek energiával újra. De ezúttal magamnak kellett megszervezni – ami önmagában kihívás, mivel hihetetlenül hülye vagyok földrajzból -, így megkérdeztem a személyes túra-tanácsadómat, hpgy hova menjünk. A személyes túra-tanácsadóm még térképet is adott, én meg kiválasztottam a legegyszerűbbnek tűnő utat: egy kedves kis út kis hazánk második legmagasabb pontjához….de sosem érkeztünk meg. Sőt, a másodlagos célponthoz sem. Nem tévedtünk el, nem támadtak meg a méhek, hanem az történt, hogy olyan szép helyeken jártunk, hogy elég gyakran meg kellett állnunk…jóga pozíciókat csinálni.
És természetesen ott volt az a kis kukac, amelyik egy láthatatlan fonalon lengedezett lefele egy fáról, mintha repülő kukac lenne. Apukám megragadta a fonalat, és közelített felém: “Kukac! Neked fogtam!” mondta, ami úgy hangzott mintha azt mondta volna, hogy “Virág! Neked hoztam!”.