Scroll down for English text

Amikor május elején belefogtam a lakásátalakításba, akkor azt a célt tűztem ki magam elé, hogy karácsnyra már egy megújult és élhető lakásban lakjak. (A lakásátalakítás indulása, háttere itt olvasható, és itt.)  Novemberben még magam sem hittem volna, de sikerült! Noha a kezdeti tervekhez képest sok minden változott – kezdjük ott, hogy eleinte még csak átrendezni akartam -, de így most pont olyan légkört áraszt, amire vágytam. Tiszta, letisztult(abb) tér, kevesebb bútor, kinyílt tér, barátságos színek és nem utolsó sorban van kanapém: ami miatt az egész történt. Útközben például megszabadultam a könyveim kb. felétől: mivel már egyáltalán nem tekintem magam sem újságírónak, sem szociológusnak, és most nem látom, hogy valaha is szociológusként dolgozzak, ezért a szociológia könyvtáram nagy része új otthonra lelt; olyan helyekre kerültek, ahol biztos többet forgatják őket, mint én. (Aztán meg ha valaha kellenének, akkor még mindig ott a könyvtár.)

Szintén megszabadultam majdnem az összes bútoromtól – melyeket anno sok-sok pénzért csináltattam – csak azért, hogy lomizhassak párat, vagy apróhirdetésekben kutakodhassak hónapokig. De megérte. És nem utolsó sorban megszabadultam az elmúlt 17 évben felhalmozott tárgyaim nagy részétől is, melyek egyik-másika már rég megérett az eltávozásra, csak…. Mindig van valami csak.

Emellett pedig megfogadtam egy tanácsot, amit még a folyamat elején kaptam: türelem, várjam ki, amíg a megoldások kiforranak. ÉS valóban így lett. Az eredeti tervekben például szerepelt egy térelválasztó, a megoldás mikéntje azonban csak nem akart jönni, minden egyes ötletben volt valami, ami nem tetszett. Aztán a folyamat végére kiderült: azért nem tetszettek, mert nem kell, jobban érzem magam elválasztó nélkül. Összességében nagyon sokat tanultam (ismét) ebből a folyamatból: érdemes kivárni amíg megérik egy-egy megoldás, ötlet, semmint rohanva ráerőszakolni valamit a térre (vagy magamra). (Oldie but goodie bölcsesség.)

Legvégül pedig szeretném megköszönni azt a rengeteg segítséget, tanácsot, gondolatot, inspiráló szavakat, amiket kaptam Apukámnak, húgomnak és Pistinek, valamint Bennek, Katának, Juditnak, az Idea tanodának, a Vintage Bazaarnak, Colorbarnak, Erikának, Bélának, Irénnek, Anesznak, Anikónak, Zsoltnak, Dórának, Dianának, Borinak és a szomszédoknak, akik elviselték, hogy sok hónapon keresztül a folyosón festek / festünk.

A rövid angl nyelvű összefoglaló után láthattok pár előtte-utána képet is!

****

When I started the flat makeover in May, I had an aim: to finish it, and to be with my family in a new flat by Christmas. (You can read more about the background and the launch here.)  Well, I can proudly say: I managed to reach my aim, though I did not thought I could do it in November.  Though a lot of things changed compared to the original plan – for example I only wanted to rearrange my furniture in the begining -, over all everything looks and feels what I was longing for. The space became more open, more clean, and the atmosphere and colors are friendly, and above all: I have a couch now, a furniture I started the whole journey for.

Along this flat makover journey I got rid of most of my furniture – those that I had custom made for a lot of money years ago -, and most of my sociology books, thinking that someone else will make a better use of them, as I am nor a journalist nor a sociologist any more. What I learnt during this proccess is that it is useless to force the solutions, I have to wait patiently until they come, I have to let myself to see what my life and/or the space requires. (Oldie but goodie wisdom.)  I would like to thank the lots and lots of help, thoughts and inspiration for my family, fr my friends and my neighbours, who did not say a word throught the long months of painting my stuff on the corridor.

Below you can see a few before-after photos: enjoy them, as I do!

A dolgok szaporodtak az évek során / More and ore stuff along the years

…mígnem 2014. májusára már csak én nem voltam otthon / …untill I did not feel myself at home in my flat by May 2014

Terv 1. / Plan 1.

Terv 2: apukám számol / Plan 2: my dad is calculating

…és jött a segítség / and the helping hands arrived

Átmeneti állapot / Work in progress

Sok-sok utánajárás, módosítás, munka és kitartás után: (majdnem) KÉSZ! / After so many hours of persistence, work and changes: it is (almost) READY!

A fogasról lógó képek installációt különösen szeretem / I especially love the illustrations hanging down from a rack