Anyukám halála után viszonylag sokat jártam ki a Kozma utcai temetőbe, sokat sétáltam a sírok közt. Tavasszal a burjánzó növényzetet néztem, télen a csendes fehér halmokat. Valahogy azt éreztem, hogy itt mindig történik valami: hol egy kis csiga mászik a kút szélén, hol egy levél dugja ki a fejét a síremlék kövei közt, hol csendesen alszik a táj. Megragadott. Azt hiszem így született a Négy évszak a temetőben, melyet idén, 2012. júliusában fejeztem be a Nyárral.

A képek itt nézhetőek meg, a Fotózás menüpontban.

****

After the death of my mother I visited the cemetary at Kozma street quite often, I took long walks among the graves. In the spring I was looking at the growing plants, and I was watching the silent tombs in the winter. Somehow I felt, that something is always happening here: a snail walks to the well, a plant starts to grow between two graves, and sometimes the cemetary is just sleeping silently. It enchanted me. I think this is how my series about the cemetary was born: and I finished the Four Seasons in the Cemetary with this summer, in July 2012.

You can see the pictures here, under Photography menu.