Nem tudom: mindenkinek olyan nagy nehézséget jelent hétfőn reggel felkelni? Nekem fél órába telt mire ki tudtam nyitni a szemem, szép fokozatosan. Előbb a balt nyitottam ki kis-résnyire, majd visszacsuktam és ugyanezt elvégeztem a jobbal. Aztán már nagy-résnyire nyitottam ki a bal szemem, majd a jobbat és fél óra múlva már mindkettő nyitva volt. Innentől már csak egy kiadós ásítás volt hátra.
Édes kis haszontalanság – élj a szabadsággal!
Lefogadom, hogy veled is előfordul: akkor érzed teljesnek a napodat, ha folyamatosan hasznos dolgokat teszel. Velem is gyakran van így, akkor is, ha épp szabadságomat töltöm. Pedig ha mindig csinálok valamit, akkor soha nem lesz...
