Ma össz-wesselényis találka lesz, ami azt jelenti, hogy találkozom régelfeledett (sikeresen) iskolatársaimmal. Igazából csak egy csöppet érdekel, hogy mi van velük. Sokkal inkább érdekel a biosz tanár, aki mindig egy Balatont mintázott a szőreiből borotválkozás közben (földrajz-szakos is volt) és egész érdekesen öltözködött. (Persze volt olyan is, amikor geometrikus hangulatban volt és háromszöget, párhuzamos vonalakat varázsolt az orcájára.) A csúcs az volt, amikor a piros farmerához felvett egy fehér atlétát (azt a kínai fajtát) – oly módon, hogy a számszerint öt darab mellszőre feltétlenül kikandikáljon – és rákanyarí­tott egy sárga inget. Egyszer feleltetett és valahogy a hónalj keveredett szóba és megkérdezte hogy milyen mirigyek vannak ott. (vagy valami ilyesmit) Sokat gondolkoztam, majd rájöttem, hogy : izzadságmirigyek. Erre ő: nem izzadság, hanem verejték. Na jó, ez í­gy lehet hogy nem vicces, de ő olyan hangsúllyal ejtette ki ezt a mondatot, mintha már maga az izzadság szó büdös lenne, a verejták meg nem.

Azóta elvégezte az ELTE TTK humánbiosz (?) szakát és ez volt a szakdolgozatának a cí­me: Az os calcaneus non-metrikus jellegei. (Jól hangzik mi?!)

Sajna róla nem találtam képet, de helyette:

(A hónalj)