Ez volt az ősz fénypontja (eddig). Szabadságot és örömöt éreztem, mikor sétáltam a napos hidakon. Lenyűgözött, és kétszáz éves történetekről ábrándoztam a fontaintableaui elegáns kertben. És szememmel faltam mindent a piacokon. Bolhák és piacok Paris classic Fonti
Parlez moi – mondta a pincér. De csak egy hosszúkávét kértem.Beszippantott a Marais, csak lődörögtem és bementem minden boltba, ahol bizsut árultak. Nem tudtam igazán fényképezni, mert annyira elragadtak a házak és az utcák, mindig volt mit nézni. Így nem éreztem, hogy tudnék a képekre koncentrálni a kellő távolságtartással, türelemmel. Egy ideig ez frusztrált, majd […]
Sic transit gloria mundi. (Kis túlzással.)A tököm tele van az egésszel. Megkérdeztem az exfőnökömet is: az ő töke is tele van, pedig neki a politika a munkája.És ez most már mindig így lesz? Megszokom, vagy megszököm? Az előbbi rosszul hangzik, az utóbbi mégrosszabbul. És akkor meg mi következik? Kollektív, csömörlött befelefordulás, mint a hatvanas-hetvenes években?