A budai uszodák tesztelésének negyedik állomása a Lukács volt.
Még két percet sem töltöttem a medencében, máris összevesztem egy cúnya, öjeg bácsival. Pedig igazán nem vagyok veszekedős.
Csak sérelmezte, hogy háton úszom. Mondtam, hogy hátul sajnos nincs szemem, neki viszont van elöl.
Hozzá kell tenni, hogy a sok ember a Lukácsban – átlagéletkor 55 év – összevissza úszik, mindenki mindenhol, keresztbe-kasul. De csak mellen, így tudják kerülgetni egymást.
És fulladjon meg az, aki nem mellen úszik.
Miután kellően szembehelyezkedtem a – húsz éve változatlanul záptojás szagú – Lukács uszoda bebetonozott szokásaival, átmentünk az élményfürdőbe. Na, az jó volt. Ott nem csináltam botrányt.
Ezer és még egy ok az örömre
Szerintem nem vagyok egyedül azzal, hogy borzasztóan elegem van a szürke és kopár téli napokból! Az életkedvem egyenes arányban nő a napsütéses órák számával, türelmetlenül várom hogy állandósuljon a tavaszi hangulatom. Szinte automatikusan mozognak az...