A budai uszodák tesztelésének negyedik állomása a Lukács volt.
Még két percet sem töltöttem a medencében, máris összevesztem egy cúnya, öjeg bácsival. Pedig igazán nem vagyok veszekedős.
Csak sérelmezte, hogy háton úszom. Mondtam, hogy hátul sajnos nincs szemem, neki viszont van elöl.
Hozzá kell tenni, hogy a sok ember a Lukácsban – átlagéletkor 55 év – összevissza úszik, mindenki mindenhol, keresztbe-kasul. De csak mellen, így tudják kerülgetni egymást.
És fulladjon meg az, aki nem mellen úszik.
Miután kellően szembehelyezkedtem a – húsz éve változatlanul záptojás szagú – Lukács uszoda bebetonozott szokásaival, átmentünk az élményfürdőbe. Na, az jó volt. Ott nem csináltam botrányt.
Ne kockáztass!
A május az a hónap, amit a legtöbben alig várnak. Kivéve talán az érettségiző diákokat, számukra most jön a megmérettetés. Áttanult éjszakák és nappalok, soha el nem fogyó tételsorok, számok, évszámok, képletek… Ahogy erre gondolok,...