Céges parti volt tegnap. Baromi szórakoztató volt, a közvetlen főnököm pár pohár bor után több órás sóműsort nyomott le.

Az első téma a kaki, a pisi és a szex fiziológiai kapcsolata volt, ami onnan indult, hogy mi – a cégbeli két lány – nehezményeztük, hogy szarás után nem takarítja ki a vécét, és még dohányzik is közben.

A következő téma – közepesen kapatos állapotban, kicsit sem fellengzősen – az igazi barátság volt, van-e a cégbeli fiúknak barátja, mit meg nem tennének érte. Kiderült, hogy a barátság definíciója az, hogy akinek odaadnád a fél veséd, ha a barátod életét ez legalább 2-3 évvel meghosszabbítaná, illetve extrém esetekben, amikor a barátod élete esetleg biszexuális irányt vet, és életmentésről van szó, akkor a feneked is odaadnád.

Legvégül pedig a közvetelen főnököm orrpuszikat követelt előbb a fiúktól, később már a lányoktól is, de én nem voltam hajlandó hozzáérni sem.

Az egész este alatt pedig volt három tiszta perce, amikor is közölte, hogy a mat-stat az nemcsak számolgatás, hanem egy szemlélet is (ebben egyetértünk) és hogy ez bennem nincs meg, nem áll rá az agyam, és csak erőszakot teszek magamon, ha ebben a témában akarok nyomulni. Ebben is egyetértük – mondtam. Ugyanakkor azt gondolom – és ezt már nem fejtettem ki neki – hogy valamennyire azért elsajátítható azoknak is, akiknek alapvetően másra jár az agya, csak sosem lesz belőlük kiválóság ezen a téren, neves közvéleménykutató. Ez okés, hiszen én nem is akarok közvéleménykutató lenni, engem érdeklő témát szeretnék kutatni, melynek egyik eszköze a mat-stat.