Ma annyit sírtam a drámán, hogy nem is maradt könny a szememben. De nagyon jó volt érezni, ahogy kijön a hónapokon át tartogatott feszültség. Utána ismét nagy nyugalom töltött el, és mintha a természet is rám hangolódott volna, egy megnyugtató dupla-szivárványt produkált este nyolckor a széna téri panasonic reklám felett.
Emellett egy jótevő is járt a lakásom előtt: elvitte az egyik nagy kartondobozt.
Közeleg a tél…de még nincs itt!
Szóval, élvezd ki amíg tart ez az őszi, vibrálóan vonzó időszak! A nap már nem éget, hanem kellemes – langyosan simogat, a fák még nem csupaszak, hanem ezer meleg színben táncolnak a szélben. Egyszerűen muszáj...