Ma annyit sírtam a drámán, hogy nem is maradt könny a szememben. De nagyon jó volt érezni, ahogy kijön a hónapokon át tartogatott feszültség. Utána ismét nagy nyugalom töltött el, és mintha a természet is rám hangolódott volna, egy megnyugtató dupla-szivárványt produkált este nyolckor a széna téri panasonic reklám felett.
Emellett egy jótevő is járt a lakásom előtt: elvitte az egyik nagy kartondobozt.
Ne kockáztass!
A május az a hónap, amit a legtöbben alig várnak. Kivéve talán az érettségiző diákokat, számukra most jön a megmérettetés. Áttanult éjszakák és nappalok, soha el nem fogyó tételsorok, számok, évszámok, képletek… Ahogy erre gondolok,...