Most, hogy eljött az évvége teljesen, 1000 százalékban biztossá váltam a döntésemben: abbahagyom a Soma Alapítványi tevékenykedésem. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy nem érdekel a dolog, hanem csak annyit, hogy nem akarok már önkéntes titkárnő lenni egy kevéssé inspiratív környezetben.

Egy éve érlelődik ez: gondolatban mindig visszatartott, hogy azért az eszmét, az ötletet szeretem, akarom, hogy legyen, működjön, járuljunk hozzá a társadalom jobbításához szép lassan, apránként, az odavezető ötletelős, excel-táblázós, adatgyűjtögetős-titkárnős részt meg el lehet viselni. Ez így szép és jó, de csak akkor, ha nem érzi az ember, hogy ezzel a hozzáállással egyedül van. Egyedül lelkesedni lehet, kell, de jobb, ha vannak hozzá társak is. És ez csak most tűnt fel.

Szomorú vagyok eléggé, megint vége van valaminek, amit szeretek, de már nincs hozzá se kedvem, se energiám.

****
….
….
Yeah, I know nobody knows
where it comes and where it goes
I know it’s everybody’s sin
You got to lose to know how to win

Half my life
is in books’ written pages
Lived and learned from fools and
from sages
You know it’s true
All the things come back to you

Sing with me, sing for the year
Sing for the laughter, sing for the tears
Sing with me, if it’s just for today
Maybe tomorrow, the good lord will take you away

Yeah, sing with me, sing for the year
sing for the laughter, sing for the tear
sing with me, if it’s just for today
Maybe tomorrow, the good Lord will take you away

Dream On Dream On Dream On
Dream until your dreams come true
…
(Aerosmith: Dream On)

Napok óta ez jár a fejemben, napjában többször is meghallgatom. Legfőképp két sor. „Dream until your dreams come true…”. Tényleg valóra válnak azok az álmok, amikért kitart az ember? És milyen álmok? Az olyan általánosak, hogy „boldog akarok lenni”, vagy a konkrétak, mint a „szeretnék egy forgalmas utcára néző, nagy ablakos műhely-boltot, mint amit Amszerdamban láttam” – típusúak. És meddig álmodik az ember? Mi van, ha sosem válik valóra? Hol a határ, amikor azt mondja, hogy ideje új dolgot álmodni, vagy egyáltalán nem álmodni semmit? Vagy az álmok-vágyak mindig valóra válnak, csak tudni kell jól kívánni? És mi az, hogy „jól”? És mi van, ha gyerekkorban megfogalmaztál valamit, és lőn, megkapja az ember, de mire megkapja, addigra kiderül: nem volt jó ötlet. Lehet újra kívánni?

Ehhez kapcsolódik a „You know it’s true; All the things come back to you…” sor. Mert tényleg visszajönnek. De hogy? És mik? És mikor? Van valami központi elosztó-rendszer, ami rakosgat ide-oda, vagy ezek egyéni energiák, vagy micsoda?

Már megint úgy érzem magam, mint egy 14 éves tinédzser. Mindig ez jön, amikor azt hiszem, hogy már felnőtt vagyok.