Asszem a közvetlen főnököm nem igazán komál engem.
Ingerülten, szinte kiabálva beszél, ha olyat kérdezek, amit ő rangján (tudásán) alulinak érezhet, és sokszor fokhegyről válaszol a nem munkajellegű kérdéseimre; ilyenkor jópárszor rám se néz, hanem valahova máshova.
Ez aztán az inspiráció.
Édes kis haszontalanság – élj a szabadsággal!
Lefogadom, hogy veled is előfordul: akkor érzed teljesnek a napodat, ha folyamatosan hasznos dolgokat teszel. Velem is gyakran van így, akkor is, ha épp szabadságomat töltöm. Pedig ha mindig csinálok valamit, akkor soha nem lesz...