Ma szabad vagyok.
Fantasztikus dolog ez. Jövök-megyek a városban, nézem az embereket. Merthogy egészen más a város így napközben, mint munka után, amikor mindenki siet valahova: haza, bevásárolni, gyerekért, könyvtárba, sörözni.
Valahogy lazábbak azok az emberek, akik ilyenkor sietnek az utcán. (Ez valami oximoron-féleség lett.)
De persze ezt ki kellett érdemelni: reggel három óra leforgása alatt háromszor csapoltak tőlem vért, összesen legalább egy fél litert. (Egy korsót.) És a papám küldött nekem sonkás-sajtos szendvicset..hát nem drága?!
Akkor lesz, ha mersz – beszéljünk arról, amiről nem szoktak
Az úgy kezdődött, hogy belevágtam. Mert egyszer csak rájössz, hogy vagy beleadsz mindent abba, amit el akarsz érni, vagy egy helyben topogsz. Most jöhetnének a nagy klisék, hogy merj nagyot álmodni, aztán váltsd valóra, meg...