Megismerkedtem Mérő Lászlóval: kezetfogtunk és két mondatot beszéltünk az aktuális adatbeszerzési akcióról. Az ember így képzeli el a nagyon jófej embert: kedvesen mosolygós-csillogós szemek, nyugodt hanghordozás, visszafogott mosolygás. (Én persze vigyorogtam mint egy tejbetök. Akár egy gruppie. Na jó, ez talán túlzás.) Speciel csak cikkeit olvastam – különösen emlékezetes az összes „Maga itt a tánctanár?” -, de ez nem zavar a lelkesedésben.
Akkor lesz, ha mersz – beszéljünk arról, amiről nem szoktak
Az úgy kezdődött, hogy belevágtam. Mert egyszer csak rájössz, hogy vagy beleadsz mindent abba, amit el akarsz érni, vagy egy helyben topogsz. Most jöhetnének a nagy klisék, hogy merj nagyot álmodni, aztán váltsd valóra, meg...