Mindenkinek a saját puttonya a legnehezebb, de az legalább a sajátja.
Efféle életbölcsességeken gondolkodom.
***

Balázs szerint én egy decens non-konform vagyok. Azaz nem olyan, aki nagyon látványosan (és itt az öltözködési-, szóhasználati-, ivási – és droghasználati szokásokat érti) lázad, hanem úgy csendesen, (látszólag) belesimulva a többségi társadalomba.
Je ne sais pas.
****

A mai napi jó hír. Igazából nem is szimplán jó hír, hanem vidám furcsaság. A címe lehetne az, hogy „A belga kapcsolat”.
Csöng a telefon a munkahelyemen és beleszólnak: WJ vagyok és WJ-t keresem. Én vagyok, mondom. Erre jön a történet: egy belga szerverről hozzá érkeznek ‘mail delivery failure’ üzenetek, az eredeti levelek feladója pedig én vagyok, ám a belga szerver neki küldözgeti vissza. Nem kétséges, megint vírusos a gépem, de ő meg kicsoda. Két WJ-t ismerek magamon kívül: a nagynénémet és a nagypapám unokaöccsének feleségét, de ők meg Bécsben élnek, és legutoljára két évesen láttam. Hát ő az. A bécsi WJ. Gondolta, itt van Pesten pár órát és felhív, hamár az internet ilyen jól összehozott minket. Fellapozta munkahelyem telefonszámát és tárcsázott. Most 61 éves, és 4 hónapja nagymama. Ő is piackutatóként dolgozott. És puszil mindenkit.
Elkértem a mobilszámát: kis lépés a családegyesítésben, de lépés.