(Scroll down for English text.)

Nyolc évvel ezelőtt úgy alakult, hogy egy ideig a szüleimnél laktam abban a szobában, ahol 10 éves koromig éltem. Az ablakom előtt volt egy szép jegenyefa, ami sudár és nagyon zöld volt. Amikor újra beköltöztem a régi szobámba, pár héttel később annyira megnyesték a jegenyefát, hogy csak a csonkjai maradtak meg. Mivel épp egy szakítás után voltam, ezért mélyen együtt tudtam érezni a fával (és magammal). Sajnáltam, hogy az egykori erős és szép fából  egy magányos és csúnya csonk lett. Eltelt egy kis idő – két év – és épp szüleimet látogattam, amikor látom az ablakban: a fa ágai kinőttek, a fa magasabb mint valaha és temérdek hirtelenzöld levél borítja.

Nos, ugyanígy vagyok most a lakásfelújítással. Imádtam a lakásom minden frinc-francával együtt sok-sok évig, de szép lassan eljött az a pont, amikor előbb egy kicsit, majd nagyon kezdett zavarni nagyjából minden. Már nem éreztem jól magam itthon.

Most – ahogy anno a jegenyét – visszavágom (majdnem) csonkig. Momentán egy majdnem üres térben ücsörgök (véletlenszerűen elhelyezett dobozkupacok közt) és nagyon élvezem ennek a szabadságát. Többek közt azért, mert tudom, hogy ahogy a jegenye szebb és erősebb lett, úgy az én saját terem is szebb és erősebb lesz, újra az otthonom. És boldoggá tesz ez a folyamat.

***

Eight years ago I was living at my parent’s house for a short time, in the room where I grew up in my first 10 years. In front of my window there was a big and very green tree. Two weeks after my moving in the tree was cut back almost to its end. Since I was after a breakup, I really felt with the tree. I felt sorry for the tree (and myself), that after being a strong and beautiful tree, it became an ugly and lonely stump. After a while – 2 years have passed, and I was visiting my parents – I realized  that the tree is big and strong again, and it is even more beautiful than before.

This is how I feel about this flat makeover. I was in love with my flat for a long time; I loved every detail in it. But it has changed: and approximately a year ago I started not to feel this flat my home. So now I cut back my flat to its (almost) end, as the tree was cut back. At the moment I am sitting in an (almost) empty flat with boxes randomly put on the floor, and I truly enjoy its freedom. I know, that my flat will be my home again, and it will be even more beautiful and strong after the cut, as the tree became stronger by the cut. And I am really happy with this proccess.

A lakás evolúciója / Evolution of my flat

Firka-tervek / Doodle-plans