(Scroll down for English text.)

A tavalyi párizsi kiruccanásom alkalmával az utolsó eurócentjeimet egy könyvre költöttem. Ez kettős kockázatot jelentett akkor, mert 1. a váratlan kiadások esetén váratlan (és kellemetlen) helyzetbe kerültem volna, 2. a könyv olyan nagy és nehéz volt, hogy valós esély volt arra, hogy nem férek be visszafelé az egy szem hátizsákomba, amivel az 1-es pont állt volna fent. De annyira akartam a könyvet, hogy mindez nem érdekelt. Az Artisans: Nouvelles tendances címet viselő könyv olyannyira nekem szól, hogy az sem érdekelt, hogy egy szót sem értek belőle – úgyis csak a képeket akarom nézegetni.

Miért is mondom mindezt? Mert itthon (és sok más országban is)  a design fősodra elsősorban a letisztult, egyszerű formákra, anyagokra koncentrál, visszafogott színekkel dolgozik – mindazzal, ami nem én vagyok. Úgyhogy sokszor kissé partra vetett halnak érzem magam, mely életérzést hirtelen megszüntetett ez a könyv. Tehát léteznek a világban olyanok, akik hozzám hasonlóan a színeket, burjánzó formákat, vegyes technikákat, szívmelengető történeteket szeretik, sőt annyian vannak, hogy még egy könyvet is érdemes kiadni róluk.  Hát ezért vettem meg ezt a könyvet. Fontosnak tartom azt, hogy a design nem csak három egyenes vonal találkozása lehet betonból kiöntve. Éppen ezért a következő hónapokban szemezgetek a könyvből nektek: bemutatok néhány olyan művészt, akik elképesztő dolgokat csinálnak, színesek, mások és merészek.

Elsőként például itt van Andrea Williamson. A Skóciában élő Andrea a családi örökség részét képező hagyományos kötési mintákat ötvöz élénk színekkel és modern formákkal. A történetmesélés és furcsa tárgyak házasítása érdekli: szeretné, ha olyan tárgyak jönnének létre eme frigyből, melyek tényleg kincsek.

****

I spent my very last euros on a book when I visited Paris last year. This meant double risk. 1. in unexpected situations I have no money, and I find myself in unexpected (rather unpleasant) situations and 2. the book was so big and heavy, that I was afraid I cannot put it into my backpack, which would have meant 1. But I so wanted the book, that I did not really care.  The book Artisans: Nouvelles tendances is written for me: even if I do not understand a single word. But anyhow: I am interested in the pictures.

Why am I telling this story? Because in Hungary (and in many other countries as well) the mainstream of design means very clean, simple forms and materials, simple and pale colors, often various shades of grey – all of the things that are not me. So more than a few times I feel like a fish on the shore (sorry, it is translation of a Hungarian saying; a saying for someone who does not fit in), but suddenly this book made this feeling disappear.  There are people out there who love colors, rich forms, mixed techniques, narrative objects like me. This is why I bought this heavy and expensive book.

I think it is important to see, that design is not only about three simple and grey lines made of concrete. In the next few weeks and months I will show you my favourites from this book, artists who are different from the mainstream of design.

Let’s start with Andrea Williamson. The kinitting artist living in Scotland is combining traditional knitting patterns – often part of her family heritage – with odd and / or contemporary forms and vivid colors.  She is interested in things with a narrative quality and odd objects that can become ‘treasures’.