2008 november | Vadjutka.hu - egyedi design ékszer, textilékszer és kiegészítők

2008. november

Két furcsa esemény is történt tegnap.

1. Nem volt a táskámban toll.
Az elmúlt 10 évben mindig, minden táskámban volt legalább 5 egész, és 3 darabjaira esett toll. Az elmélet a háttere: nem lehet tudni sosem, hogy mikor kell valamit leírni. De tegnap nemhogy egy egész, de egy fél sem volt sehol a táskámban, pedig alaposan átkutattam.

2. Történt, hogy hazaértem éjjel, álltam a szekrény mellett és rápillantottam arra a gyertyatartóra, ami kék fújt üvegből van és még a Somáé volt. Nézem, nézem, és a benne lévő gyertya alatt lévő kis üregben látni véltem valami tárgyat. Kikaptam a gyertyát, ami alatt viszont egy másik leégett gyerta volt – valószínűleg 6-8 évvel ezelőttről. Rázom a gyertyatartót, és hallom, hogy valami kattog benne. Nosza, kés elő, elkezdtem kivakarni az ős-gyertyacsonkot. Pár perc alatt végeztem is: rázom a furcsa tárgyat kifele a gyertyatartóból, és kiesik egy alig használt 20 forintos-típusú öngyújtó.

Soma biztos vette egy trafikban, meggyújtotta a cigijét, majd letette az első helyre, amit talált…és az ott is maradt az elmúlt 9-10 évben. Kidobtam. A gyertyatartót is.

2008. november 29., Archív, Blogolok

Frida

Ő az új; teljesen beleszerettem, nem is tudom, hogy eladom-e, noha hordani nem tudom a fémallergia miatt.

***
Lassan – sőt, gyorsan – közeleg a poszt-diákkor vége. Olyan jó, hogy volt; egy ajándék.
Ebből kifolyólag úgy döntöttem, hogy tüntetni fogok a Parlament előtt “Le a futószalagról” táblácskával azért, hogy mindenkinek legyen lehetősége hosszabb-rövidebb időre kilépni a mókuskerékből, más szemszögből látni dolgokat és elmerengeni azon, hogy a kis kirándulás után vajon ugyanúgy választ-e, mint a mókuskerékben.

Olyan ez, mint amikor az angol, vagy izraeli fiatalok érettségi, collage után elmennek egy félévre-évre utazni, világot látni. Tudják, hogy utána úgyis egyetemre mennek, dolgozni kezdenek…de minek rögtön átülni egyik padból a másikba úgy, hogy csak könyvekből vannak élményeik a világ működéséről.

Ilyen volt (és még van 2 hétig :-) ) az elmúlt három év. Egy aranybánya.

2008. november 23., Archív, Blogolok

Kkb. Paypal. Elnyelte a pénzemet.
Teljesen ki vagyok akadva: hogy lehet az, hogy ez a szolgáltatás egyszerűen nem enged hozzáférni a pénzemhez, nem tudok belépni a számlámhoz, egyáltalán semmit sem tudok tenni.

Történt, hogy tegnap reggel pénzt akartam utalni, amikor is kaptam ezt a remek hibaüzenetet.

Jó, gondoltam, akkor majd este visszanézek, addigra megjavul. Este visszanéztem: ugyanez. Ekkor megijedtem, és elkezdtem rákeresni fórumokban: elég hamar kiderült, hogy sokan vannak, akikkel ugyanez történt és egyszerűen nem javul meg semmilyen trükkre. Egyetlenegy dán júzer számolt be sikerről: két hónap után a paypal upgrade-elte a regionális mittoménmilyen szerver beállításokat és akkor be tudott lépni. Két hónapig nem fért hozzá a pénzéhez, nem tudta fizetni a fizetnivalóit.

Na de könyörgöm! Ezért fizetek én? Ezért bízom rájuk a pénzem? Teljesen ki vagyok akadva, nem beszélve a kiszolgáltatottságról, hogy az Etsy-n mindenki azt használja, tehát nekem is azt muszáj. (Nem mintha lenne másik ilyen szolgáltatás, legalábbis ilyen széles körű használatban.) Ez van, ha egy cég monopolhelyzetbe kerül: leszarhatják és szivathatják a kis hangyákat, azok úgysem tudnak mit tenni a hőbörgésen kívül.

2008. november 18., Archív, Blogolok

Tegnap csináltam ezt a kis képet, ami pénteken fog megjelenni itt.

Közben pedig újabb meglepetéssel kedveskedett az élet: fícsöráltak – azt hiszem eddig ez a legszebb szó, amit angolból magyarítottam – a Craftershock nevű blogon. Majdhogynem táncra perdültem itthon – de aztán inkább elmentem futni.

2008. november 11., Archív, Blogolok

Még életemben nem sikerült egy az egyben (értsd: azonos mennyiségek, azonos összetevők) megcsinálni egy receptet könyvből; de persze kitartóan próbálkozok.

Volt a spájz-szekrényben egy egész csomag tavaszról maradt maceszem; időről-időre felmerült bennem, hogy kellene valamit vele kezdeni. Tegnap, ahogy Eszter könyvét (nem a purimi, haha!) nézegettem, megtaláltam a macannya receptjét (168. old), és lelkes lettem: nem bonyolult és végre kezdhetek valamit a maceszjaimmal (a sokak által ajánlgatott maceszlisztté zúzást nem tartom testhezálló feladatnak).

Nosza, bevásárlás, fenyőmag-hajkurászás a Match-ban…és már vásárlás közben kiütközött rebellis vérem, mivel a hentespult előtt elhaladva úgy döntöttem, hogy darált húst is teszek bele, úgy legalább több lesz és vihetek a munkahelyemre is. E gondolattól felbuzdulva a gondosan kicentizett tejszín-mennyiségnél többet vettem, de a sajtpultnál már ezt valahogy elfelejtettem. A boros polcoknál megállapítottam, hogy még mindig nem árulnak 2-3 decis kiszerelésű bort, úgyhogy rövid tépelődés – cca. 2 mp – után úgy döntöttem, hogy ezúttal vörösbor nélkül fogok főzni.

Na, belevágtam, kavartam, reszeltem, konzervet nyitottam…de például a sajtszósz csak nem akart sűrű lenni. Mit kell ezzel kezdeni – vontam fel a szemöldököm -, de persze Eszter könyve erre is válaszol: rakjak bele egy tojás sárgáját. Jó: tojás nyit, elkavar, de sajnos a kívánt hatás elmaradt. Ezek után jutott eszembe, hogy talán mégis tartanom kellett volna magam a mennyiségekhez: a valamivel több tejszínhez – precíz méricskélés után állapítottam meg ezt az új mértékegységet – nyilvánvalóan valamivel több sajt is dukálna. De az nincs. Jó, hát akkor most ez van.

Eljött a rétegezés ideje. Egy sor macesz, egy sor husis-gombás trutymó – már önmagában isteni – és egy sor sajtszósz. Itt újabb nem várt bonyodalom keletkezett: mivel a sajtszósz állaga valamivel hígabb lett a kelleténél, ezért a maceszra öntött sajt egyáltalán nem képezett önállónak látszó réteget. Hát ez így nem lesz jó – gondoltam -, úgyhogy a továbbiakban közvetlenül a husis-gombás trutymóra öntöttem a sajtszószt. Az előírtaknak megfelelően – micsoda attitűdváltozás! – hagytam állni 15 percet – közben felfedeztem, hogy máris összeolajoztam a szép új könyvet -, majd beraktam a sütőbe.

Nem tudom mennyi idő telt el – és amúgy Eszter a sütési időről rejtelmesen nem is nyilatkozik -, de én úgyis mindig szemre és szagra megyek. Egy idő után elérkezettnek láttam a pillanatot: szagra rendben lévőnek gondoltam, és vizuálisan is késznek tűnt az ebéd, úgyhogy kiszedtem a sütőből. Mondanom sem kell, hogy egyáltalán nem úgy nézett ki, mint a képen, viszont nagyon-nagyon finom lett. Volt bennem egy kis félelem, hogy a macesz majd fűrészpor-ízű lesz, de ehelyett valami nagyon finom puha, épp a kellő mértékben csúszós tészta-szerűség sült ki belőle.

Egy-két szóval összefoglalva: ma nagyon jót ebédeltem, és még hasznosítottam a spájzban elfekvő készeleteket is.

Fedezz fel három apró eltérést a két kép között!

2008. november 9., Archív, Blogolok

Kicsit nehezemre esett visszazökkenni a “szokásos” kerékvágásba a nyaralás után. Bizonyos értelemben nem is sikerült, de ennek örülök. Az egy hónapra eső katartikus élmények magas száma miatt nem is lehet – és nem is akarok – visszatérni a “szokásos” kerékvágásba. Ugyanis végre valahára kitaláltam, hogy hosszú távon mit akarok. Azt nem tudom, hogy hogyan jutok oda, de legalább lebeg valami a szemem előtt olyan bizonyosan, mint korábban nem.

Ez volt a mellébeszélés, és most lássuk a medvét!

Medve, hehe

via Artistaművek, a szomszéd