2011. nyarán döntöttem úgy, hogy több évnyi „félállásban ékszerkészítő”-lét után beleugrok az ismeretlenbe, és főállásként fogom ezt művelni. A döntést lehetőség követte: pár nappal a döntés megszületése után nagynéném felajánlotta ruhaboltjának galériáját, mint első boltműhelyem.

Ennek 10 éve már, és azóta nagyjából minden változott: már nem a Madách téri 8 négyzetméteres galérián készítem az ékszereket, és nem is textil -, később nyomtatott fa ékszereket. Változott az időbeosztásom is: ma már nem vagyok minden nap a boltműhelyben, és a nekem segítő emberek is változtak, nem beszélve az ékszereimet vásárló közönségről.

Az egyik legfontosabb tanulság ebből a 10 évből, hogy egy konkrét személy köré épülő (ez esetben az én személyem) ékszermárka, egy boltműhely fenntartása, üzemeltetése nem egyszemélyes show-műsor. A családom, a barátaim és segítőim közreműködése az, amitől ez olajozottan tud működni, az időnként felbukkanó kihívásokon, döccenőkön az ő segítségükkel és támogatásukkal tud(unk) túllendülni.

A családomra mindig mindenben számíthattam/számíthatok, legyen szó cipekedésről, postára rohangálásról, vagy polcok felszereléséről, egészen a pénzügyi kisegítésig. Ugyanez érvényes a barátaimra, akik ugyanúgy segítettek például 50 darab deszka fehérre festésében, vagy helyettesítettek vásárokban néha, pénzügyi és stratégiai tanácsokkal láttak el, vagy csak simán tartották bennem a lelket, amikor épp mélyponton voltam. Mindemellett a mindennapok rutinjában segítők állandó és megbízható jelenléte nélkül valószínűleg 48 órás napok sem lennének elegek a feladatok elvégzésére.

És legvégül mindez nem jöhetett volna létre nélkületek, kedves vásárlók, akik mindig nyitottak vagytok a legvadabb elképzeléseimre is! <3

Nagyon köszönöm mindenkinek az elmúlt 10 évet!

A Vadjutka Ékszerbolt első 10 évéről készült rövid, 2 perces, kis filmet itt tudjátok megnézni, a Facebook oldalamon.