Hjaj, sajna a biosz tanár nem volt ott a gimis gyűlésen. Mérhetetlenül szomorú voltam; mára egy kicsit megvigasztalódtam, – végül is kamaszkorom legszebb emlékei közé tartozik, ahogy pirulva vetkőztetett egy általunk női ruhába bújtatott csontvázat. (4. oszt. biológia tananyag.) (Tegnapra visszatérve: nem mondok le – hamár a ravasz teknika lehetővé teszi – a hónaljas kép plénum elé bocsájtásáról: tessék kattintani!) Viszont ott voltak a fiúk (merhogy külön lány – és fiú osztály volt) és egytől egyig úgy néznek ki mint akikbe levegőt pumpáltak: izmos karok és vállak, széles hát a szteroidoknak köszönhetően. Egyetlen egy fiú maradt olyan kis cingár, mint amilyen volt – ő viszont olyan vékony, hogy csak hosszú idő elmúltával vettem észre, mert eltakarta egy szék. (Najó, egy oszlop.)

Ma jönnek haza barátaink Kínából. Nagyon várom őket. Persze jobban örülnék, ha mi mennénk hozzájuk Pekingbe – de ami késik nem múlik. Fantasztikus hely az a Kína, nem tudom említettem-e már. Egy kis ízelítő:

Kínai katolikus templom – a hölgy éppen orgonál.