Végre, valahára pontot tettem egy adag lánc végére és kiküldtem az ékszerlevelet, ami amúgy MA pont egy éves. Szerintem édes Ez valami új Ametiszt(?) Isztambulból Ez meg kicsit túlburjánzottEzüstplecsni Selcuk városából Nászajándékba készült
Elmentem az egyik kedvenc turkálómba. Felpróbáltam egy ruhát, amit amúgy soha életemben le sem akasztottam volna a polcról. És életemben először tündérkirálylánynak éreztem magam. Muszáj volt megörökítenem.
Nincsen se valóság, se jövő. Csak értelmezés. Megint olvastam egy Szendi Gábor cikket. Van benne sok-sok olyan – néha már-már közhely ízű – dolog, amit az elmúlt két évben raktam össze magamnak, és ami épp elkezdett gyümölcsöt teremni. “Valóság nincs, csak vágyakkal, tapasztalatokkal, gondolatokkal és érzésekkel átszínezett valóság-értelmezés van. … A jövő -leszámítva a rajtunk […]