Nincsen se valóság, se jövő. Csak értelmezés.
Megint olvastam egy Szendi Gábor cikket. Van benne sok-sok olyan – néha már-már közhely ízű – dolog, amit az elmúlt két évben raktam össze magamnak, és ami épp elkezdett gyümölcsöt teremni.

“Valóság nincs, csak vágyakkal, tapasztalatokkal, gondolatokkal és érzésekkel átszínezett valóság-értelmezés van. … A jövő -leszámítva a rajtunk kívülálló dolgokat- nem más, mint a szubjektíve megélt jelen előrevetítése és önbeteljesítő megvalósítása.”
…
…
“A “jövőbe” részletesen kivetítjük, mit hiszünk magunkról, mit várunk magunktól, mit várunk az Élettől. Aztán a “jövő” visszaigazolja. És mi megnyugszunk. Beletörődünk sorsunkba, mintha nem mi magunk teremtettük volna. Aki fél a kihívásoktól, az kerülni fogja őket. Így aztán élete valóban úgy alakul, ahogy képzelte, és akkor beigazolva látja, hogy jól gondolta. Úgy hiszi, ő előre látta a jövőt. Valójában ő teremtette ezt a jövőt.”

Pont mostanában gondolkodom a Választáson – ami valamilyen módon ide kapcsolódik -, legyen az társ, munka, nyaralás vagy bármi. Mármint, hogy van választás, mindig. Nem KELL dolgokat csinálni, elviselni, elfogadni, csak azért, mert az élet úgy hozta.
Ez kissé patetikusan (magyar értelemben) hangzik ez magamnak is, dehát most épp “az élet nagy kérdései” fogalalkoztatnak, mint például a választás, mi a szerelem, vagy hogy létezik-e “nagy” hiba az életben.

A hétvégén megtekintett Este c. filmben – ami pont plusz három adag cukormázzal volt meghintve, mint amire számítottam – a főhősnő halálos ágyán próbál élet-jótanácsokat adni lányainak, s ezek egyike, hogy “Nincsenek hibák az életben”. Ez eléggé nyeglén hangzik, de végülis igaza van. Azért nincs hiba, mert mindenki éli a SAJÁT életét, úgy-ahogy, amiben történnek dolgok, “hibák” – amiken lehet bosszankodni, keseregni, tanulni belőlük stb stb. -, de az élete a hibákkal együtt az élete. Tehát vagy valaki elfogadja a saját életét, aminek része a hiba – s az elfogadás által megszűnik az a negatív konnotáció, amit a hiba fogalma hordoz -, vagy nem, és akkor úgy érezheti, hogy egy vagy két ponton de nagyon elkúrta. (Mert ha nincs a hiba, akkor minden sokkal másképpen történt volna. De nem történt. Így kesereghet a halálos ágyán, magát sajnálva.)

Személy szerint azon vagyok, hogy nincs hiba, mert az életem történéseinek egyike-másika lehet az, amit hibának szokás mondani. Így viszont csak egy esemény a sok közül, ami a legvégén majd egy teljes egészet alkot. Elágazás, virtuális élet – ‘mi történhetett volna, ha nincs az a hiba’ típusú eszmefuttatások – nélkül, egy kerek egész.