Tehát.

Itt az új év és úgy látom egész Budapest kulturálódással kezdi. (Nyilván annak az égvilágon semmi hatása sincs, hogy a majd’ kéthetes szabadság alatt a pestiek megunták a négyfal és a családtagok bámulását és fűtött kulturális intézményekbe vándorolnak át.) Persze a kulturális intézmények (mármint a dolgozni kényszerülő munkatársaik) ennek annyira nem örülnek, amit onnan tudhatunk biztosan hogy baromi szarul szervezik meg a saját életüket.

Első felvonás.

Szóval tegnap felkerekedtünk moziba – természetesen a kulturálódás jegyében. A Művész mozit vettük célba, este 9kor a Számszárá c. filmre óhajtottunk beülni. A gond a dologgal ott kezdődött, hogy f9-kor effektíve, fizikailag nem fértünk be a moziba. Elővettem a közel-keleten tanult mentalitást és befurakodtam az ajtón, majd beálltunk a sorba, ami egy pamlag és a huzatos ajtó között végződött, többszöri kunkor után. MInt kiderült a sor azért tekergett úgy – kb 100 ember vett ebben részt – mert egy, csak egy pénztáros legény volt talpon a vidéken. Nagyon izgultam, hogy nehogy má’ mindenki a számszárát akarja megnézni. Már csak három méternyire voltunk a pénztártól, amikor kiderült, hogy csak 13 jegy van a filmre. Ekkor fokozódott a helyzet, többen összevesztek, “mi előrébb álltunk, ti meg most jöttettek” tipusú mondatok repkedtek. Sosem gondoltam volna, hogy egy indiai-olasz-német-francia koprodukciós, egy fiatal láma döntésképtelenségéről szóló filmért ilyen nagy tolongás lesz. Végül sikerült jegyet kapnunk.

Második felvonás.

Ma – szintén a kulturálódás vágyától sarkallva – elügettünk a Szépművészeti Múzeumhoz, hogy megnézzük a Monet és barátai kiállítást. A jelenet hasonló volt, mint a moziban, teljesen bugyuta biztonsági őrökkel tetézve. (Mondanom se kell, hogy itt is egy, csak egy pénztáros kisaszonny volt talpon) Szóval ahogy ott kanyargunk a sorral mintegy 10 perce (akkor 16.40 volt) jön az egyik biztonsági, és közli, hogy ő szólt a hússzal előrébb állónak, hogy szóljon a mögötte állónak, hogy ne álljon már oda senki, mert a pénztár 5-kor, a kiállítás meg f6-kor zár. “Hát erről mi nem értesültünk” mondtuk páran. “Pedig mondtam” replikázott. “Az jó, de mi nem hallottuk. Különben is miért nincs kiírva látható helyre ez?” kontráztunk. A biztonsági – nem lévén jobb érve – elment. Amikor már csak 5 méter volt a pénztárig (16.50) jön a biztonsági karlengetve, hoy szerinte idáig (itt úgy lengette a karját, hogy egy 3 méteres sugarú kört lehetett húzni) érdemes sorba állni. Jó. Már csak 1 méter a pénztárig – ja, a jegy 1700 ft – (16.57) amikor a pénztár bezárt, egy családos bácsi orra előtt, aki szintén nem értesült arról sehonnan, hogy a pénztár ötkor zár. Nos, a bácsi nagyon mérges lett, mondhatni éktelen haragra gerjedt és kb 200 decibellel üvöltözött a biztonságiakkal, hogy mi a k… kib… életért nem bírnak valakit az ajtóba állítani, hogy miért nincs ez – a pénztár ablakán kívül – másutt is kiírva stb stb. Hát igaza volt, ha hangosan is.

Mi azért megnéztük a kiállítást. (valahogy.)

Azért ennyire nem volt rossz.