Már 40 oldal (szimpla sorköz!) a szakdoga. Frankó. Plusz még az ábrák – attól legalább 10 oldalt fog ugrani.

Természetesen lehetne több is, ha nem olvasgatnám Áki etióp kalandjait. Nagyon elgondolkodtat ez a világutazóság. Én biztos nem mernék nekivágni egyedül körbe a Földön egy évig. Ennél urbánusabb vagyok. Meg sztem bizonyos gyökértelenség is kell ehhez, az, hogy túlzottan ne kötődjön az ember más emberekhez, dolgokhoz. De lehet, hogy nem. No és persze olyan fokú lazaság, amire én nem vagyok képes.

Idézet a Világutazó utinaplójából:

“Namarmost ha esetleg lerobban az a busz ket nagyobb varos kozott (ahogy velem megesett), az az igazi fieszta, mert masikat nem kuldenek, egyeb jarmu meg nem nagyon van (csak a masnapi busz, de – emlekezzunk! – az csak akkor jon, ha tele van). Ket nap es egy kisebb vagyon kifizetese utan azert sikerult lekuzdenem a kovetkezo varosig hatralevo 25 kilometert… :-)”

Hát én biztos agyon idegeskedtem volna magam…Persze a túlszabályozottság sem jó, az a kreativitás és rugalmasság hiányához vezethet. Szóval bonyolult dolgok ezek.