Ma ellátogattunk este kedvenc japán éttermünkbe, a Daikichi-be, a Mészáros utcában. Ismét jót ettünk, csak az volt a probléma, hogy az egész helyiségbenm én voltam az egyetlen lány, és a barátommal mi voltunk az egyetlen kerekszeműek (a pincéren kívül). Érdekes volt.

Egyszer már volt ilyen élményben részem. Asszem 98-ban volt vmi kínai filmhét a Művész moziban és 6-tól magyar hangalámondással, 8-tól meg angol felirattal mentek a filmek eredeti nyelven. Na, gondoltuk, mi fasza legények leszünk és eredeti nyelven hallgatjuk a filmet. Meg is érkeztünk a terembe, ahol már rengeteg kínai volt és mi 3-an voltunk csak magyarok. Elkezdődött a film. Mi csendben néztük (vmi papírsárkány, kisfiú meg Tianmen tér volt benne) ám a kínaiak nem úgy gondolták a dolgot. Ők ott standa pé megbeszélték a látottakat, pár asszony szoptatott, páran vacsoráztak stb.stb, akár egy népünnepélyen. Szóval furi volt.

(Az élmények közé most nem számítom azt, amikor Kínában bolyongtunk és az egyik városban (Luojang) tényleg mi voltunk az egyetlen kerekszeműek. Jól le is akartak húzni sok jüannal, de nem hagytuk magunkat és a felére alkudtuk le a taxiárat. Aztán meg a cipőpucolásnál mégis jól lehúztak minket.)