A főnököm bevezette a cégnél a kollektív felelősséget.
Kicsit ki vagyok ezen bukva. Nem vagyok én annyira megbecsülve, hogy kollektív felelősséget vállaljak. De mivel mindenki beleegyezően bólogatott az eléggé ótvar felvetésre én sem igazán szóltam, illetve csak halovány célzást tettem a nemtetszésre. (csoportnyomás, konformitás)
Önmagában persze hogy akkor jobban vigyáz a pályázatok összeállításánál az ember, ha tudja, hogy mindenki szív, ha ő elrontja, de 1. hadd ne én szívjak a két szobával arrébb ülő munkatárs slendriánsága miatt, amihez semmi közöm 2. mint mondtam, nem vagyok én annyira megbecsülve, hogy évente egyszer v kétszer lehúzzam a vécébe a fizetésem felét.
Kissé ki vagyok akadva a szarrágó kapitalizmuson.