Annyira jó volt pénteken kimozdulni a remeteéletből. Rögtön egy csomó kedves ismerőssel/baráttal találkoztam a szimplakertben.

MOstanában úgy néznek ki a napjaim, hogy napközben szöszmötölök a műanyagokkal, az autógumikkal, az öngondoskodással, ajánlatokkal és hülyébbnél hülyébb franciákkal, aztán este beadok magamnak – vénásan – egy nagy adag szoc.elméletet, vagy szociálpszichológiát.

Annyira lenyűgöz ez a teknika. (Olyan vagyok, mint egy öreg nénike.) Múltkor fent volt nálam egy hasonló cipőben sóhajtozó évfolyamtárs, és a neki kellő jegyzeteket kiírtam egy cd-re. Bezzeg 8 évvel ezelőtt az istenverte magyar sajtótörténet jegyzettel szétrohantam magam Pesten, a legolcsóbb fénymásolót kutatva.

Mondjuk az is igaz, hogy 8 évvel ezelőtt ismerkedtem meg közelebbről a számítógéppel, mint olyannal. Éppen Londonban voltam, és onnan írtam ide médiagazdaságtan dolgozatot. Tök sokat olvastam, nagyon élveztem, szokásomhoz híven megírtam kézzel, aztán kiderült, hogy gépelve kell. Jó. Leültem háziúr gépe elé és 2 nap alatt sikerült 4 oldalt legépelnem. (Ma ez fél óra.) A beékelt 1 darab táblázat elkészítése külön fél napot vett igénybe. Aztán a végén még be kellett huzkodnom az ékezeteket, de az már csak 1 óra volt. Maximális pontszámot kaptam….cöcöcö.