Van egy halovány sejtésem.
A főnököm a lojalitásomat akarja megvásárolni.
Látta, hogy múltkor – az ominózus kollektív felelősséges értekezleten – nagyon csúnyán nézek. Azóta nekem már egyszer megpendítette, hogy „majd kitalál vmi prémiumot”. Most bejött a szobába, és megkérdezte a Bélát – kutatásvezetőt – hogy „miért nem kapnak a fiatalok néha egy kis pénzt”? Béla: „Miért nem kap a kutatásvezető egy kis pénzt?” Főnök: „Mert túl van fizetve amúgy is.” Ennyiben maradt a dolog; de azt hiszem itt nem feltétlenül a pénzről volt szó a főnök részéről, hanem arról, hogy mutassa a gesztust. Csak mert ezekután tovatéblábolt.
Ne kockáztass!
A május az a hónap, amit a legtöbben alig várnak. Kivéve talán az érettségiző diákokat, számukra most jön a megmérettetés. Áttanult éjszakák és nappalok, soha el nem fogyó tételsorok, számok, évszámok, képletek… Ahogy erre gondolok,...