Úgy néz ki, hogy megismétlődik a folyamat.

Megint úgy érzem – és nagyrészt így is van – hogy az égvilágon nem tudok semmit. Ilyen legutóbb 97-ben volt, amikor az NSZ-nél lefikázták az örző-védő cégekről szóló cikkemet, tegyük hozzá teljes joggal. De én akkor annyit érzékeltem az egészből, hogy kib. sokat dolgoztam vele, és nem mondják meg, hogy pontosan mi a baj. (Ma már tudom, hogy az egész, úgy ahogy volt, szar volt. Ma már egy sort sem bírok ebből a cikkből elolvasni, pedig eltettem.)

Hat év és két jó ember (Soma és Ica) kellett ahhoz, hogy ma már ne érezzem úgy, hogy egyáltalán nem bírom elolvasni a saját cikkemet.

Szóval ez most ismétlődik. Kicsit másképp, kicsit máshol, kicsit másban, de egyértelműen ismétlődik. Csakhogy akkor 22 voltam.

L.szerint nem gáz, ha valaki huszonsok éves korában még nem tudja pontosan, hogy mit akar, ha foglalkozást vált és az új foglalkozás minimális elsajátítása éveket vesz igénybe. Én adok a véleményére.

Meg aztán bajom van a cimkézéssel. Az egy dolog, hogy nem tudom magamra aggatni azt, hogy „újságíró”, „szociológus” vagy ‘piackutató” (netán „gyöngyös”), de azt hiszem nem is igazán akarom magam így felcimkézni, beskatulyázni. Azt nem tudom, hogy ez most döntésképtelenség-e, vagy tényleg így van-e.

Van olyan, hogy cimkétlenség? Vagy multicimkés?