Besétáltam egy könyvesboltba, amiről azt hittem, hogy antikvárium. Hát nem ott ücsörög a pult mögött egy nagyon régi ismerős?! Csak épp pont háromszor volt akkor, mint amikor megismertem. (De az is lehet, hogy terhes, ki tudja, nem mertem megkérdezni.)

Vicces volt a megismerkedés is: egy nyári tábor alkalmával, 1995-ben odajött hozzám a csaj és így szólt:”Ugyen nem haragszol rám?”. Csak néztem, hogy ugyan már mér kéne haragudnom. Aztán kiderült, hogy két évvel azelőtt (!) az akkori – rövid életű és rossz emlékű – szerelmemmel együtt volt valami táborban, miközben én a Föld másik végén épp jojobákat ültettem, és tanúja volt annak, hogy a pasi finoman szólva másnak csapja a szelet. És ez őt nyilván olyannyira bántotta, hogy két évig hordozta magában. (Az is lehet, hogy azért érezte így magát, mert ő volt az a csaj, csak ezt nekem letagadta.)

A pasi egyébként színésznek készült akkor – most operatőr – és mindenféle művészeti ágakkal kacérkodott emellett; nem nagy sikerrel. Festett egy képet nekem – életemben nem láttam még olyan rondát, de ezt a véleményemet már akkor sem tudtam véka alá rejteni. Egy nagy kék háttér előtt volt egy nagy piros szív, és azt kettévágta egy sárga fűrész (lásd: fénysugár), a kép központjába pedig be volt ragasztva egy rózsaszín műrózsa. Juj. Sokáig porosodott az ajtóm mögött, mígnem egy szép napon kiraktam a kukához. Pár nap múlva már nem is volt ott; gondolom egy hajléktalan műkincsnek vélte.

És akkor a ráadás: jó boxolást vasárnapig! Klikk a képre!