Találkozam a villamoson egy lánnyal – akivel majdnem minden reggel találkozom – és elmesélte, hogy nyitott egy ingatlanirodát és ez franchise rendszerben tartozik az egyik nagy hálózathoz. Azt is mesélte, hogy általában 8 előtt nem végez és már reggel 9-re be szokott menni. Már épp sajnálkozni akartam és hangoztatni a workoholizmusról alkotott véleményemet, amikor leesett, hogy az az ő, saját – nem mellesleg sikeresnek tűnő – vállalkozása (és még szereti is csinálni). És akkor kicsit elkezdtem irigykedni. Asszem én is szívesebben robotolnék estig, ha az a saját vállalkozásom lenne, ha látnám, hogy fejlődik és még szeretem is.

Tegnap is elkapott egy ilyen irigység-hullám, ez a “másoknak milyen jó, én meg itt dagonyázom”, de aztán magamhoz tértem és a következő világrengető alapigazságokat fogalmaztam meg:

1. Nem nyafogni, csinálni!

2. Nem hasonlítgani!

Eddig jutottam egyelőre.

Anyukámat leszedték a gépről.