Az előbb nagyon érzékletesen leírtam, hogy milyen jól mulattam a tegnapelőtti sznobképzőben, de a hülye internet már megint megtréfált és a gondosan megkomponált mondatok jól felszívódtak az éterben. Persze most káromkodok. Úgyhogy az eltűnt post lényege dióhéjban:

– remek példája volt annak, hogy a középosztály mit gonol arról, hogy hogyan kell felsőbb osztályosan viselkedni

– saját tüzijáték volt a Margit-szigetről, csak nekünk: négy nagy pukkanás

– Détár Enikő énekelt nagy átéléssel, de borzasztó hamisan

– nárcisztikus hajlamokat lehetett kiélni a sziluett-kép és a karikatura készíttetésben

– volt szivar meg viszki és mentás ásványvíz (ez most a nagyon cool?)

– a „chocolate mousse”-nak olyan íze volt, mint a nyolcvanas években a vajas-cukros csokitortának a Csilla presszóban

– lehetett netwörkölni

Asszem ennyi. Most sem voltam túlöltözve, de a következő foglalkozásra asszem előszedem a hippi korszakomból megmaradt bordó, hipózott pulcsimat, ami úgy néz ki, mintha lehányták volna.

Habár mégsem: azt írta a Simmel-bácsi, hogy valaminek – konkrétan a divatnak – a meredek elutasítása is annak elméletével való azonosulást jelenti, és a mi esetünkben ugyebár a sznobképzőnek is van belső divatja meg elvárásai.

Akkor maradok simán a sínacimnál. Elvégre a sznobok is síelnek.