Nem bírom ezt az állott meleget. Nem elég, hogy nem kapok levegőt, de minden végtagom a háromszorosára duzzadt; úgy érzem magam mintha virsliből lennék.

 

Tegnap újfent beszélgettem egy hajléktalannal, pontosabban ő beszélt – néha sírdogált – én meg bólogattam és hümmögtem. Szolgált az idegenlégióban, valamiből vett valahol telket, ráépített egy házat, háromszor felcsinált egy nőt és most a Pasaréti tér környékén csövezik. Dióhéjban ennyi. De legalább a fogai megvoltak, mert a haverjának a felső fogsorában már csak egy volt, az is inkább csak lifegett.

És most már cigit sem tudtam adni.

 

Este pedig felugrott a pasim haverja, a Péter az ő barátnőjével és f10-től éjfélig be nem állt a szája, a barátnője már 11-től ott kókadozott mellette, de csöndesen ám. Én is kókadoztam, de leszartam és f12-kor kevésbé angolosan távoztam. Nem bírom, amikor valaki nem ismeri fel a szituációt, nincs tekintettel sem a saját bnőjére sem pedig a vendéglátókra, és amikor azt mondja, hogy „mindjárt megyünk, csak ezt megiszom” akkor az plusz egy órát jelent. Amúgy kedvelem.