Kiléptem a kapun a csodaszép új cipőmben. Rögtön bele a kutyaszarba. Ez azt jelenti, hogy a cipőm nagyon szerencsés, hogy én hordom?
Az elmúlt két napban annyi minden volt a fejemben, hogy majd jól posztolom. És az összeset elfelejtettem. Nem voltak fontos dolgok, csak az élet apró kis történései. Ezek mégiscsak fontos dolgok.
Akartam valamit írni a hajléktalanokról. Meg arról, hogy Budapest legdrágább – és legjobb – éttermében vacsoráztam. Meg arról, hogy amióta nem dolgozik, Gyuri kivirult. Meg arról, hogy ‘nincs egy göncöööm seeeee’! Meg pénzem se. Meg.