Most valahogy aktuális kérdés a „hogyan legyünk jól egyedül” témakör. Írta vadjutka sikerkönyve.
Különböző megoldások vannak. Az egyik, nem épp a legjobb: barátnőm nagyon fél az egyedülléttől, ezért két expasival múlatja napjait, az egyik néha még ott is alszik (szigorúan!) nála. Szépen beosztja őket: az egyikkel megy esküvőre, a másikkal meg buliba. Mint egy nagy boldog család…persze ő is tudja, hogy nem így kéne megbirkózni az egyedül-léttel, és pláne nem így kellene új hapsit vadászni.

Anno az én megoldásom csak lehelletnyit volt jobb. Az egyik egyedül-vagyok pánikrohamomban összeírtam, hogy kiket hívhatok el ide-oda, amoda, végül egy megnyugtató lista lett belőle. Persze ezt nem az asztalfióknak írtam, így munka után minden este valakivel találkoztam, elmentem ide-oda, amoda…és egy hónap múlva olyan hihetetlenül fáradtnak és nyúzottnak éreztem magam, hogy annak örültem, ha nem kellett semmit csinálnom, hanem otthon ücsöröghettem és tévézhtettem, olvashattam.

Elméletben persze tudom, hogy hogyan kell egyedül lenni, a gyakorlati megvalósítás azonban mindig csak egy-két hétre sikerült, utána vagy pasi jött, vagy depresszió.
Az egyedül-létet Londonban élveztem a legjobban: sokat jártam moziba, parkokba és piacokra és nagyon élveztem. Élveztem, hogy oda megyek és akkor, amikor akarok, érdekelt minden és mindenki, pörögni akartam, de visszafogottan. És legfőképpen egyáltalán nem érdekelt, hogy nincs pasim. Az utolsó egy hónapban olyan kiegyensúlyozott voltam, hogy csak úgy kicsattant. (Randiztam is egyet, a fiú meg elvitt valami 19.századi őrültekházához kirándulni. Többet nem találkoztunk.)

PS: Aki találkozott már a hogyan legyünk jól a sötétben c. könyvvel, az adja kölcsön!

Boldog Új Évet mindenkinek, akit érint!