Tegnap bókot kaptam – legalábbis én annak értékelem.
Egy volt tanárommal találkoztam az Eckermannban, az ő kezdeményezésére. Kiderült, hogy azért akart találkozni, hogy rábeszéljen a phd-zésre, és hogy nála legyek phd hallgató. Nagyon jól esett.
(Azért némi kellemetlen érzés is vegyül a dologba: a tanárt szülein keresztül ismerő barátnőm szerint „szereti a fiatal lányokat maga körül”, és amikor tavaly nyáron a tanárnál jártam – előre egyeztetett – jegybeírás ügyében, akkor egy szál rövidnadrágban fogadott, amitől egy kicsit megijedtem.)
Na de mindegy; félre kétség, így is jó dolog ez.
****
Végre végeztem a Médiakutatós cikkel: ha minden igaz Mikulásra megjelenika szakdogámból legyártott tudomány értekezés. ;)
Ne kockáztass!
A május az a hónap, amit a legtöbben alig várnak. Kivéve talán az érettségiző diákokat, számukra most jön a megmérettetés. Áttanult éjszakák és nappalok, soha el nem fogyó tételsorok, számok, évszámok, képletek… Ahogy erre gondolok,...