Tegnap bókot kaptam – legalábbis én annak értékelem.
Egy volt tanárommal találkoztam az Eckermannban, az ő kezdeményezésére. Kiderült, hogy azért akart találkozni, hogy rábeszéljen a phd-zésre, és hogy nála legyek phd hallgató. Nagyon jól esett.
(Azért némi kellemetlen érzés is vegyül a dologba: a tanárt szülein keresztül ismerő barátnőm szerint “szereti a fiatal lányokat maga körül”, és amikor tavaly nyáron a tanárnál jártam – előre egyeztetett – jegybeírás ügyében, akkor egy szál rövidnadrágban fogadott, amitől egy kicsit megijedtem.)
Na de mindegy; félre kétség, így is jó dolog ez.
****
Végre végeztem a Médiakutatós cikkel: ha minden igaz Mikulásra megjelenika szakdogámból legyártott tudomány értekezés. ;)
Akinek van mit megköszönni
Közeleg az év vége, a ballagások, pedagógusnap és már érkeznek az első megrendelések hozzám azoktól, akik a kedvenc tanárok munkáját szeretnék megköszönni egy emlékezetes ékszerrel. Ilyenkor nekem is eszembe jutnak azok az oktatók, akik segítettek...