Tegnap sikerült a város legsznobabb helyére beülnünk tereferélni: a dokk caféba. Imádom az ilyen szituációkat: leültettek minket a szamárpadhoz (az ablak mellé nem engedtek, mondván foglalt, de persze egy órán keresztül nem jött senki). Azért szamárpad, mart az ott lévő összes asztalt idővel elpakolták, és csak arra vártak, hogy mi elmenjünk onnan, hogy a teret táncparkettnak alakítsák át.Mindenki nagyon trendin volt felöltözve: általában fekete szerkó sállal, vagy ezüst ékszerrel – neurotikus karrierista look (idézet a Stepfordi feleségek filmből). Én persze a falikárpit-jellegű rózsaszín nacimban voltam, nehogy neurotikusnak bélyegezzen bárki is. Szóval hosszas tanakodás után két deci fantát rendeltünk a sznobhelyen; a pincér egész jó pofával fogadta. Még szörcsögtem is a szívószállal. A fanát egy órán keresztül szívtuk, majd szétcincáltam a citromdarabkákat. Sajnos nem sikerült elég megbotránkozatóan viselkedni…vagy csak túl sötét volt. (Kiestem a gyakorlatból.)

****

Ma viszont szuper kiállítást láttunk: Péreli ZSuzsa szövött képeit…baromi jók.