És igen! Túl vagyok első előadásomon! Fantasztikus érzés!
Egész tűrhetően sikerült, nem dadogtam, nem csak a jegyzetekből beszéltem és még pár – előre nem leírt – mondatot is képes voltam összehozni. Csak a Gallup exfőnöke kekeckedett velem, de azt is részben azért, mert örihariban van az én főnökömmel.
De még így is pozitívnak értékelem a tegnapi napot.
***
Reggel mentem lefele a lépcsőn, fájó fejjel ám töretlen jókedvvel, és látom, hogy két rigószerű sárganyakú madár beragadt a lépcsőházba és a csukott ablakon próbálnak menekeülni. Miközben felmértem a helyzetet és hogy mit tegyek az ő érdekükben, az egyik kamikaze akcióra szánta el magát. Távol repült az ablaktól, majd teljes erővel nekirontott. Nagyot koppant, aztán elhallgatott. Leesett a párkányra, összekucorodott és csak pihegett. Én kinyitottam az ablakot, eközben a másik madár hátul távozott. Otthagyta sérült társát. A madárka meg fájosan pihegett tovább a teljes szélességében nyitott ablak mellett. Meg fog halni.