Így az év vége fele összejöttek az érdekes cikkek – vagy csak nekem van több időm olvasni..Szóval Geszti Péter fejtette ki véleményét a Népszabi hasábjain, és ezúttal nem volt olyan pökhendi. Kis ország, kis emberek, akik akár lehetnének nagyok is, ha nem lennének kis-szemléletűek – tömören ez a lényege a cikknek.

„Sok a tehetséges ember, mégsem tudnak nemzetközi szintű eredményeket produkálni. Mert a gondolkodási és kooperációs struktúráink, vagy ha úgy tetszik, a fegyelmezettségünk és szervezettségünk messze alatta van annak, mint amit nyugat-európai versenytársaink produkálnak. Godzilla óta tudjuk, hogy a méret a lényeg. Ezt a piac méretére értem.”

..

..

„Hosszú távon – egy-két kivétellel – szinte senki nem tervez Magyarországon, van, aki nem tud, s van, aki nem is akar. Ez vonatkozik a kultúránkra, a befektetéseinkre, a szokásainkra, az emberi kapcsolatainkra, mindenre. Kisszerű, és sérelmei miatt zárt a gondolkodásunk. Ez eleve akadályozza a nagy gondolatok megszületését és a könnyed játék iránti vágyat. Ez nemcsak reklámipari sajátosság.”

Hát sajnos egyet kell vele értenem, de éppen ez ad paradox módon löketet ahhoz, hogy elhiggyem: csak akarni kell és hinni, és akár még bármi is sikerülhet. (Ezt most tanultam, karácsonykor. Tudom, nagyon közhelyes, meg olyan hülye amerikaias, de mégis van benne valami..)