Teljesen véletlenül megtaláltam azokat az emileket, amiket még a régi gépről írtunk a Somával, ’98-tól kezdődően. Egészen felkavaró volt beléjük olvasni: mintha egy másik élet lett volna, egy másik Judittal. Rengeteg dologra – amiről írtunk – nem is emlékeztem, de most, hogy olvastam őket, újra emlékszem. Olyan furcsa: az 1997-2000 közötti évekről valahogy töredékesek az emlékeim, mintha egy jó részét eldugta volna az agyam magam elől. Eleinte nyilván azért, hogy ne fájjon, meg új élet, meg minden. De most már ottfelejtődtek, rájuk lettek pakolva az újabb régi emlékek.

Szóval olvasgattam a leveleket és megint csak arra a következtetésre jutottam, hogy akkor ért véget teljesen és visszavonhatatlanul a gyerekkorom.

Na, nyakamon a szilveszter, én meg ilyen borongós-merengős hangulatban vagyok. DE a rádió kicsit kibillent ebből…Follow me, follow me…énekli vmi pasi.