Ma szabad vagyok.
Fantasztikus dolog ez. Jövök-megyek a városban, nézem az embereket. Merthogy egészen más a város így napközben, mint munka után, amikor mindenki siet valahova: haza, bevásárolni, gyerekért, könyvtárba, sörözni.
Valahogy lazábbak azok az emberek, akik ilyenkor sietnek az utcán. (Ez valami oximoron-féleség lett.)
De persze ezt ki kellett érdemelni: reggel három óra leforgása alatt háromszor csapoltak tőlem vért, összesen legalább egy fél litert. (Egy korsót.) És a papám küldött nekem sonkás-sajtos szendvicset..hát nem drága?!
Ezer és még egy ok az örömre
Szerintem nem vagyok egyedül azzal, hogy borzasztóan elegem van a szürke és kopár téli napokból! Az életkedvem egyenes arányban nő a napsütéses órák számával, türelmetlenül várom hogy állandósuljon a tavaszi hangulatom. Szinte automatikusan mozognak az...