Ma iskolásokkal villamosoztam reggel; ilyen konkrétan tíz éve nem fordult velem elő. Nem is értem, hogy bírtam régebben fél hétkor felkelni, ráadásul minden nap.

A margit hídnál még a hugommal is összefutottam: zombiként nyomakodott a villamos felé, szorongatva magához valamelyik füzetét.

Ja, van egy cyber-rajongóm. Teszteltem – hivatalból, csak és kizárólag – egy párkereső szolgáltatást, és valahogy még nem szedtek ki az adatbázisból, és néha kapok leveleket.

Ő így kezdte az egyik levelét:

Szia Judit,

Azt hiszem, te nagyon értékes, kereső, kutató, tehetséges ember vagy!

..

..

És így fejezte be:

Kérlek válaszolj!

Szia, te kedves és igazán nagyon tehetséges Judit!

Na, hát ez elég jól esett.